Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Történelmi személyiségek 1809-ben - ZACHAR JÓZSEF: A magyar nemesi felkelés főparancsnoka, József nádor történelmi személyisége

ZACHAR JÓZSEF A MAGYAR NEMESI FELKELÉS FŐPARANCSNOKA, JÓZSEF NÁDOR TÖRTÉNELMI SZEMÉLYISÉGE A Habsburg-, illetve a Habsburg-Lotharingiai Házból 1526 és 1916 közt megszakítás nélkül a magyar trónra emelt tizenhat uralkodó mindegyikének a megítélése meglehetősen ellentmondásos a magyar történetírásban. A függetlenségi párti tudósok nem mulasztják el, hogy azt hangsúlyozzák, a hosszú történelmi időszak ellenére sem vált nemzetivé ez a dinasztia. Előttük joggal különösen súlyosan esik latba az a tény, hogy ketten az e családbeiiek közül törvénytelenül bitorolták a magyar trónt. Mégpedig 1780 és 1790 közt elsőnek éppen Habsburg Mária Terézia (jogilag fiúsítottan) apostoli magyar király és Lotharingiai I. Ferenc István német-római császár elsőszülött fia, IT. József császár volt a „kalapos király". Ugyanis a történelmileg megalapozottan továbbélő magyar alkotmányosság kötöttségeitől azáltal igyekezett mentesülni, hogy inkább nem koronáztatta meg magát, mintsem le kelljen tennie az ezt megkövetelő megelőző esküt az összehívandó magyar országgyűlés előtt. Három nemzedékkel később, 1848-ban, ugyancsak abból a megfontolásból, hogy megszabaduljon a magyar alkotmányos kötöttségektől, a dinasztia lemondatta I. Ferdinánd ausztriai császárt és V. Ferdinánd néven magyar királyt, valamint mindkét trónján utódjának jelölt öccsét, Ferenc Károly főherceget. Miközben a császári házban mód nyílt arra, hogy utóbbi elsőszülött fiát, az iíjú Ferenc Józsefet ültessék a trónra, a koronázással záruló alkotmányos eljárás mellőzése magyar szempontból teljesen elfogadhatatlan sorozatos törvénysértést jelentett. így az 1867-es kiegyezéssel párhuzamos megkésett lemondásokat és királyválasztó országgyűlést követő koronázásáig ö is csak bitorolta a magyar királyi címet és méltóságot. A két törvénytelen uralmi időszak között azonban váratlanul megszületett a Habsburg-Lotharingiai Ház „magyar ága", amelynek tagjai meghatározó módon pozitív megítélés alá eső tettekkel írták be nevüket a magyarság történetébe. A „magyarrá válás" sajátos sorsfordulók után, váratlanul következett be, és messziről érkezett főherceg nevéhez kötődik. Amikor 1776. március 9-én Firenzében Mária Terézia harmadszülött fiának, a toszkánai nagyhercegként uralkodó II. Lipótnak hetedik fiaként megszületett a József Antal nevet nyert gyermek, senki sem gondolhatta, hogy egykor majd egy nagy történelmi múltú távoli ország sorsának elsőszámú intézőjeként történelmi személyiséggé nőheti ki magát. Ehhez azonban még sok mindennek kellett történnie.