Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Haderő és hadviselés 1809-ben - DAVID HOLLINS: Ausztria vezérleti rendszere - a modern szervezet eredete

katonai megfontolásokkal ellentétes fontos döntéseket, A rendszernek ezen hibája leginkább a marengoi hadjárat során volt szembeszökő. A beteges Melas tábornok, háta mögött a bécsi politikusok nyomásával, oldalán Zach táborkari főnökkel Bécs utasításait követte. Azonban Radetzky generáladjutáns, aki Melas bizalmas segéde és a hadseregben népszerű volt, de Best szolgálatvezetővel aláaknázta Záchot. Ok ketten megakadályozták 1800 februárjában, hogy meginduljon a támadás Genoa ellen hat héttel a valós kezdet előtt. Végül a belharc és a munkamennyiség megtörte Záchot és Marengo előestéjén idegösszeomlást kapott. A távolság és néha a katonai siker korlátozni tudta a bécsi politikai körök befolyását, így 1796-ban Károly főherceg ki tudta nevezni saját tanácsadóit, Heinrich Schmitt ezredest és Anton Mayer őrnagyot a táborkar, és a hadműveleti vezetés élére. A főherceg pontosan meghatározta a táborkar elsődleges feladatát: a hosszú távú hadműveleti tervek kidolgozása. A táborkari főnök különlegesen fontos „feladata megfontolni minden, hadműveletekkel kapcsolatos lehetőséget, és nem csupán a tervek végrehajtójának tekinteni magát". Schmittben és Mayerban megtalálta azokat a megfelelő embereket, akik képesek voltak a Dél-Németországban operáló négy hadseregcsoport hadműveleteinek koordinálásának nehéz feladatát elvégezni. Az 1796-os hadjáratát gyakran Károly főherceg legnagyobb hadműveleti győzelmének tartják, de ebben az ő szerepe korántsem az volt, mint gyakran állítják. A visszavonulás során, július 11-én levert lelkiállapotban Károly kétségbeesetten írt Bécsbe a hadműveletek aktuális menetéről. Azonban néhány nappal korábban már megvitatta a talpra állás módját a magasabb rangú táborkari tisztekkel: Schmittel és Mayerrel. A következő napokban ez a két katona készítette el azt a tervet, amely Károlyt a szeptember 3-i würzburgi jelentős győzelméhez segítette, és amelynek következtében két francia hadsereget kiszorítottak Németország területéről. Változások Károly főherceg alatt 1801-1809 Lacy 1801-es halálával Károly főherceg új méltóságában, hadügyminiszterként kezdhette meg reformprogramját. Első kinevezéseként a táborkar élére állította egyik bizalmas tisztjét, Duka Péter altábornagyot, ezzel a világ első, békeidőben is fennálló táborkari főnöki pozíciót hozta létre. Ekkor már világos volt, hogy az 1790-es évek katonai kudarcai közül sok a táborkari főnökre háruló teher és munkamennyiség következményeként fogható fel. Bonaparte géniuszával szembeszállni csak úgy lehetett, hogy a táborkari főnöknek sokkal inkább a hadmüveletek tervezésére kellett fókuszálni, hogy a lehető legnagyobb segítséget nyújtsa ezzel a főparancsnoknak. A főherceg megértette a munkaterhelés jelentette problémát, de tudott arról is, hogy milyen veszélyt jelent a főparancsnokra, ha a táborkari főnök Bécs embere, és túl sok hatalma van. 1805-ben beteljesült ez a helyzet: a minden hatalmat magához ragadó Mack Németországban katasztrófába vezette a sereget. A császár táborkari főnökeként képes volt elmozdítani Mayert, a hadsereg táborkari főnökét, és átvenni a pozícióját, miközben hivatalosan csak Ferdinánd d'Esté főherceg tanácsadója volt. Záchhoz hasonlóan nem bírta a hadsereg bizalmát, és túlságosan szívesen hitt Napóleon kémének, Schulmeisternek. Azt remélte, hogy a kém információi segítségével nem csak Napóleont, hanem az osztrák hadseregen belül lévő ellenlábasait is legyőzheti. Úgy