László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)
OSZKÓ ÉVA: A devecseri Esterházy-kastély
hanó értékű papírpénzzel akarták kifizetni, amiből aztán hosszas pereskedés lett. Végül a két család között létrejött az egyezség: a tatai ág 30 évi használatra átengedte a pápaugod-devecseri uradalmat a cseklészi Esterházyaknak minden jövedelmével és felszerelésével együtt. Ugyanakkor a cseklészi ág arra kötelezte magát, hogy évi 51500 pft. jövedelemrészesedést fizet, valamint 30 év után, 1859. május elsején az uradalmat visszaadja a tatai ágnak, amennyiben a tatai grófok 1020000pft-os örökségüket és a zálogbirtoklás alatti beruházásokat készpénzben kifizetik. 1848-ban Devecser földesura gr. Esterházy Károly (1799-1856) volt, aki szintén a cseklészi ághoz tartozott. 91 Ebben az időben ez a hármas uradalom volt a legnagyobb Veszprém megyében, amely összesen 41 falut foglalt magába. Sem a megye, sem pedig Devecser katonai megszállására vonatkozó adat nem maradt fenn ebből az időszakból. A XIX. század 50-es éveiben a cseklészi gr. Esterházy Károly, a pápa-ugoddevecseri uradalom 1/3-ának zálogbirtokosa csődbe jutott, így arra kényszerült, hogy a maga 1/3-ad részét már 1854. végére visszajuttassa a tatai Esterházyak birtokába, Esterházy Miklósnak. 92 Esterházy Miklós (Mária János) Bécsben született 1775. június l-jén, és itt is hunyt el 1856. február 18-án. Felesége Roisin Mária Franciska Izabella volt, akitől három gyermeke született: Pál 1805-ben, Móric Miklós 1807-ben és Franciska 1810-ben. 9 ' 1856 után Esterházy Miklós halálával két fiára, Pálra és Miklós Móric grófokra hárult a pápa-ugod-devecseri uradalom további 2/3-ad részének a visszaváltásának gondja. A fivérek közül Pál (a császári honvédezredes) örökölte Devecsert. XIII. Szépítkezés - Esterházy Pál és Esterházy Ferenc birtoklása 7. Esterházy Pál élete 1856-ban gr. Esterházy Pál (1806-1877) lett Devecser ura. Ő korábban a császári 6. huszárezredben szolgált (1828-1838), majd kilépett a hadseregből, s csak a szabadságharc alatt vállalt újra szolgálatot a magyar honvédseregben. A komáromi várat védő VIII. honvédhadtest egyik hadosztályának volt a parancsnoka, s 1849 október 6. után külföldi emigrációba vonult, ahonnan csak 1853-ban tért haza. Miután kegyelmet kapott - 1856-ban -, ő vette át az uradalmak irányítását. Haláláig (1877-ig) ő irányította a birtokot, sőt az ő birtoklása alatt szerezték meg a tatai Esterházyak először, egyben a tatai, geszti és a pápa-ugod-devecseri uradalmakat. A már említett Győrök György könyvében leírtak arról tanúskodnak, hogy a vár 1857 körül már nemcsak gabonatárolóként, hanem színházként is funkcionált. A főépület belső beosztását így mutatja be Győrök György: „A vár egy emeletes - az emeleten 2 terem, 4 kisebb szoba, 1 tornác, 1 előcsarnok, és 1 tüzelő, vagy tán konyhának használtatott osztalék is van, s mind magas boltozatú ívekre oly karban, hogy csekély javítás után a legszebb termek - lakszobák - s egyéb lakrészekké alakíthatnának - rebesgetik is, 91 Esterházy Károk (1799-1856) a püspök Esterházy Károly testvérének volt az unokája. 92 Szabad 1957. 38. o. '"Gudenus/l. 1990. 360. o.
