László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)

OSZKÓ ÉVA: A devecseri Esterházy-kastély

A vár élén egy hadnagy állt, aki egyben a városi bíró is volt. A városlakók a kato­nai szolgálat fejében földesuruktól teljes szabadságot és mentességet kaptak, legfeljebb a hegyvámot fizették, mivel többségük szőlőt müveit. Az uraság csupán a jogszolgáltatási kiváltságait tartotta fenn, s minden más ügyben a devecseri úriszék hozott ítéletet. IV. A devecseri vár helye a magyar végvárrendszerben /. A végvárrendszer funkciója Az Adriai-tengertől indult ki az a végvárvonal, melynek egyik pillére Kanizsa, majd a Balaton és a Dunántúli-középhegység volt. A rendszer tagjai, várak, különböző erősségek, és a kisebb hadiértékü erődített helyek, várkastélyok, monostorok, templo­mok, tornyok voltak. Ezen utóbbiak csak a kis létszámú portyák megakadályozására vol­tak alkalmasak, de maguk is jelentős és hasznos részét alkották - főleg híradó-összekötő szerepük miatt - a teljes végvárrendszernek. A magyar végvárak élete a magyar kamara alatti kapitányok, és magyar katonaság, valamint az osztrák és német rendektől támoga­tott, idegen kapitányok és katonák felügyelete alatt állt. Az ország végvári rendszerének évi költsége 761766 Ft volt, melyhez évi 118496 Ft-tal járult hozzá Ausztria. Királyi zsoldon tartottak pl.: Pápán 200 lovast 200 gyalogost 17544 Ft-ért Devecserben 150 lovast 100 gyalogost 10878 Ft-ért Tihanyban 40 lovast 50 gyalogost 3825 Ft-ért. 19 2. Az erősségek osztályozása A kortársak felsorolásaiban a várak száma nagy eltéréseket mutat: Szigetvártól Egerig a XVI. század 40-es éveinek végén Tinódi 26 várat említ, amelyekkel szemben 30 török vár állt. Egy 1548-as magyarországi kimutatás szintén 26 várat számolt, azon­ban ezek csupán részben egyeznek meg a Tinódi által felsoroltakkal. 1555-ben Nádasdy Tamás már 43 megerősített helyet vett számba a dunántúli védekezésben. 20 Nádasdy Tamás a Duna és a Dráva között elhelyezkedő erősségeket a következő­képpen csoportosította: - várak (castrumok:) Győr, Tata, Palota, Csesznek, Szentmárton, Ugod, Pápa, Kesző, Döbrönte, Devecser, Somlyó, Vázsony, Tihany, Sümeg, Csobánc, Szigliget, Tá­tika, Rezi, Szentgrót, Zalavár, Komár, Berzence. - kastályok (castellumok): Szentgyörgy, Marót, Kéthely, Mére, Lak, Csákány, Korotna, Sulyok, Szemnyér, Mesztegnyő, Bajom, Kapós, Sziget, Szentjakab. - erődök (fortalliumok): Asszonyfalva, Sitke, Bér, Egervár, Kernend, Peleske, Kanizsa, Csurgó, Muraszombat, Rum, Hidvég, Kapu, Vasvár." 1 A három különböző csoport között jelentős különbség nem volt. Rajtuk kívül még egyéb megfigyelőhelyek (pl. „vigyázóház", „tarisznyavár") szolgálták a védelmet, me­Veress 1983. 63-64. o. 20 .Pach 1985. Magyarország története 1526-1686/1. 423-424. o. 2I . Veress 1983. 263-264.0.

Next

/
Oldalképek
Tartalom