László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)

NAGY ISTVÁN: Beszámoló a „Napoleon und Graz 1809" című konferenciáról

A badeniek Junius 12-i teljesítményéről a francia hadvezetés nagyon jó véleménynyel volt. Különösen a tüzérség nyújtott kiemelkedő teljesítményt. Gill kiemeli, hogy a folyamatosan rohamozó, és harcoló francia könnyű lovassággal végig tudták tartani a lépést, pontos, jól irányzott tűzzel árasztották el az ellenséges vonalakat. A francia elővédtaktikának a lovastüzérség alkalmazása nagyon fontos részét képezte, és ennek a feladatnak a Freydorf-üteg végig kimagaslóan eleget tudott tenni. Különös elismerés érte az üteget a következő nap, amikor a francia lovasság már a csanaki dombokon harcolt a magyar lovassággal. A harcokban folyamatosan jelen lévő badeni félüteg lőszere elfogyott. Ekkor Freydorf százados kivonta a harcvonalból a lövegeit, hogy kiegészíthesse a lőszerkészletet. A badeniek helyére ekkor egy itáliai üteg lépett. A helyszínen parancsnokoló francia tábornok viszont követelte, hogy adják vissza a badeni tüzérséget. A francia lovassági parancsnokok nem arról voltak híresek, hogy sokat törődtek volna a tüzérséggel. Ezért tekinthetjük komoly elismerésnek ezt az üzenetet. A badeni gyalogság 12-e folyamán csak az esti órákban került tűzbe. A vadászok raj láncai már az előrenyomulás során kisebb csetepatékba bonyolódtak, de ezek csupán néhány foglyot eredményeztek. Az esti, Kálvária mellett vívott harcban az egész dandárt harcolt, és jól megálltak a helyüket. Az 1809-es háború kapcsán Napóleont gyakran illeti az a vád, hogy német nemzetiségű csapatokkal helyettesítette a veterán francia csapatokat, ami az eredményesség rovására ment. A badeni dandárt semmiképpen sem sorolhatjuk a gyenge teljesítményt nyújtó német csapatok közé. Kivették a részüket minden öszszecsapásból, végigverekedték a regensburgi hadjáratot, harcoltak az asperni csatában, Pápa mellett, Wagramnál, és mindenütt megálltak a helyüket. A dandár vesztesége a június 12-i harcokban Gill kutatása szerint két halott és kilenc sebesült volt. A kismegyeri lány A grazi konferencia másik magyar vonatkozású újdonságával Ferdi Wöber szolgált. A győri csatával kapcsolatos kutatásai, és az ebben harcoló grazi landwehrcsapatok története kapcsán találkozott Hatvan Erzsi történetével, melynek történészi alapossággal járt utána. Meglepően sok külföldi forrást talált erről az esetről, amely a magyar közönség számára eddig ismeretlen volt. Éppen ezért itt közöljük Wöber előadása második részének fordítását."' „A kismegyeri major épületegyüttese állt egy háromemeletes magtárból, amely ma is látható, és több kisebb épületből, amelyek a dolgozók szállásául szolgáltak, valamint két marhaistállóból. Az egészet egy háromméteres fal fogta körül, amelyen három kapu volt található, ezek közül kettő útszélességü volt. Minden lakos elhagyta a környéket, amikor köztudottá vált, hogy franciák érkeznek. Mecséry rövid ideig itt ütötte fel főhadiszállását. Colloredo utasította Hummelt, hogy a majort hozza védhető állapotba. A 2. grazi landwehrzászlóalj június 13-án érkezett meg, és azonnal hozzálátott a munkához. Amikor körbejárták az épületeket, a birkatenyészet hátsó részében egy kis kamrá23 A közölt részlet Ferdi Wöber által a konferencia után részemre átadott szerkesztett szöveg alapján általam készített fordítás.