László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)

NAGY ISTVÁN: Beszámoló a „Napoleon und Graz 1809" című konferenciáról

szerinte a császári-királyi balszárnyon álló magyar lovasság veresége gyakorolt döntő hatást. A vereség okát elsősorban nem a magyar lovasság gyenge teljesítményében határozza meg, hanem a francia lovasság túlerejének, és a császári tábornokok közti egyenetlenségnek, és a csata gyenge irányításának tudja be. Wöber álláspontja szerint a császárikirályi centrum balján álló Colloredo tábornok által vezetett gyalogoshadosztály feladata lett volna a magyar lovasság támogatása, amit elmulasztott. A csata vezetője, János főherceg sem állt a helyzet magaslatán, mert a támogatásra nem adott utasítást, Colloredo tábornokot pedig két irányból támadta meg a francia gyalogság. Wöber azért is hibáztatja a hadvezetést, mert tétlenül hagyta Meskó tábornok csapatait a győri sánctáborban a Rába bal partján, így egy erős hadosztálytól fosztotta meg saját magát. Wöber tehát nem csatlakozik a tradicionálisan császárhű osztrák történészek azon álláspontjához, amely szerint a csata vesztét a magyar nemesi felkelés okozta. Rámutatott, hogy a vereség oka ennél sokkal mélyebben fekvő eseményekből vezethető le. Különös értéke Wöber előadásának, hogy nem a „nemesi felkelők miatt elvesztett csata" tradicionális nézőpontjából indult ki, hanem szigorúan ragaszkodott a tényekhez.

3 Előadása második részében Wöber egy szenzációs kutatói eredményről, Hatvan Erzsi történetéről adott számot. Erről alább részletesen számot adunk. A délelőtti utolsó előadást Erik Hilzenhauser tartotta „Major Franz Hackher zu Hart — der Löwe von Graz" címmel. Hackher őrnagy védelmezte Grazot 1809-ben. Hackher kiváló felkészültségű műszaki tiszt volt, a hadsereg műszaki karának (Ingenieurcorps) bécsi iskolájában tanult. Különösen értett az erődített helyek ostromlásához és védelméhez. Ezért kapta a kinevezést, hogy vegyes összeállítású, egy gyenge zászlóaljnak megfelelő erővel (17 tiszt és 896 altiszt és közlegény) védelmezze meg a Schloßberget. A grazi híressé vált kitartása után még 17 évig maradt a hadsereg kötelékében, és ezredesként ment nyugdíjba. Az ő tiszteletére emelt Graz városa egy oroszlánszobrot, amely a védősereg hősies kitartását jelképezi. Az előadás másik részében Johann Ludwig von Hummelről hallhattunk. A kismegyeri major védelméről híressé vált tiszt a 2. grazi landwehrzászlóalj parancsnokaként harcolt az 1809-es hadjáratban. Miután 1795-ben súlyosan megsebesült, csak helyőrségi szolgálatot látott el, és 1801-ben nyugdíjazták. A landwehr felállításakor reaktiválták, és kinevezték a zászlóalj élére. Ekkor 65 éves volt. Kismegyeri haditettéért a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjével tüntették ki, és megkapta az ezzel járó bárói rangot. Hummel emlékét Grazban máig őrzik. Az osztrák hadtörténetírás a legnagyobb elismeréssel emlékezett, és emlékezik meg a kismegyeri major védőiről, és parancsnokukról.

6 A délutáni kurzus első előadását dr. Zachar József tartotta „Die Ungarische Insurrektion" címmel. Az előadás a magyar nemesi felkelés intézményével, annak előzményeivel, történetével, és 1809-es helyzetével foglalkozott. 5 A győri csatában korábban elsősorban csak a császári-királyi sereg legfelsőbb vezetésének, János főhercegnek, és táborkari főnökének, Laval Nugent-nak tevékenységével szemben merültek fel kifogások. Colloredo tevékenységének bírálata Wöber elemzésében új elem. A később komoly karriert befutott tábornok kétségkívül nem a győri csatában nyújtotta élete legjobb teljesítményét. Némileg enyhíti a tábornok felelősségét, hogy a francia főerő támadásával kellett megbirkóznia. 6 A kismegyeri major védelmét gyakran párhuzamba állítják a Waterlooi csata két híres majorjának (Hougoumont és La Haye Sainte) védelmével. Ez valóban helytálló párhuzam. A graziak, és a majort velük együtt védő magyar katonák hősi helytállása csak a győri csata relatív ismeretlensége folytán nem eléggé elismert.