László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)

UGHY ISTVÁN: Rekonstrukciók és a hantai „gödrös ház". II. közlemény

putrink jól ismert részleteire ismerünk rá. annyi különbséggel, hogy itt az egyik fél tetőhéjazat, szerves része a felszínre épült háznak és vízszintesen vesz részt a kompozícióban. A ,.B" rajzon az ágasokat és a szelement is bekomponáltam. A tulajdonképpeni házba néhány lépcsőfokon kell felmenni, az „F" rajzon a kis sámli is ott van a tüzelő előtt, amin, majd fellépnek a felső házba. Igaz Kós azt írja, hogy ezt a kilyér típust a csángók a románoktól vették át. De akkor kérdés, hogy a románok milyen régtől fogva építkeznek így Moldovában? (lásd Gunda Bélánál lejebb) A gödör mindegyik rajzon jól érzékelhető. Persze azoknál a házaknál, melyek magas padkára, vagy emelkedőre épültek, nem volt szükség padlólemélyítésre, a dolgozó vagy ott lakó ember kényelmesen elfért a héjazat alatt állva. De mikor a házak parányiak voltak? Persze kiindulva a fenti feltételezésből a véleményem az. hogy a talált gödrök azért tartják szigorú sztász méretüket (általában 3x3, 3x4 méteresek), mert a melléjük már megépült ház sem változtatta rapszodikusan méretét. Azt hiszem arról már ejtettem szót, hogy ha a gödrök lakóházak lettek volna, akkor a családi állapotokhoz (szaporaság. nagy család) is igazították volna a méreteiket, és a többosztatú gödör sem lett volna ritkaság. De mivel ilyenek nem jelentkeznek, hát fel kell tennünk azt, hogy ezek az egykén leledző gödrök társultak valamihez. Vagy függetlenül éltek a telek udvarán és zajos társadalmi élet nem folyt bennük sem nyáron, sem télen. Tehát ritkák a nagyméretű gödrök, s ha előkerülnek ilyenek, legtöbbször gazdasági épületre lehet következtetni méretükből. Javaslom, egy kis időre ejtsen rabul minket Gunda Béla egyénisége, pihenjünk meg egy pillanatra hajlékának tiszta szobájába. Mit tudunk meg tőle a „Ház és ember", 2. kötetéből a 97-107. oldalakon olyan cím alatt, hogy „Munkakunyhók a Balkán félszigeten": „Makedóniában és Északnyugat-Bulgáriában a lányok még a közelmúltban is jellegzetes munkavermekben végezték el a fonást és hímzést". A különböző szerzők, különböző tájain a Balkánnak írják le ezt a trágyába, vagy földbe mélyített vermet, melyet különböző megnevezésekkel is illetnek. Mindnek leánynevelő és szövő-fonó szerepe van. Ezekben dolgoznak a lányok, amíg férjhez nem mennek stb. „a munkavermeket ismerjük Északnyugat-Bulgáriából... itt a bolgárok szalmával és földréteggel fedett veremlakásokat (kasta üzem, iza) építenek. A tetőt szelemen és ágas tartja. A lakóvermek mellett más veremépítményeket (pivnica ... és az izba <a románok a pincét pivnicának nevezik, U.I. > ) is találunk. A „pivnica bor és pálinka tárolására szolgáló pince". A veremben csak pár hónapot dolgoznak a téli időszakban. Egyébként a lakóházban alszanak. „Az izba szintén földbe mélyített verem: körülbelül 2 m mély, 1,50 m széles és 3 m hosszú, s hasonlóan épül. mint az iza." Úgy, mint a mi putrink! „Az izba, az idős bolgár parasztok emlékezete szerint szelemenes, földbe mélyített munkakunyhó volt. Az udvarokon több ilyen földbemélyített kunyhót építettek, amelyeket különböző célokra használtak. Volt közöttük lakóház (szoba+konyha, istálló), az izba-ban télen az asszonyok fontak, szőttek, de leginkább csak a leányok tartózkodtak benne és gyapjúfonalat készítettek ... október végétől négy-öt család leányai gyűltek össze egy-egy izba-ban és márciusig tartott a fonás." Ma „Észak-Bulgáriában azonban gyakran összegyülekeznek a leányok és asszonyok a gabonás kamara (hambár) mellé épített szűk szobácskában (killér), amely ruháskamrául is szolgál. Ez a helyiség a fiatal pár alvóhelye is." (17. ábra.) (Vajon nem „killér"-eknek nevezték valamikor a mi gödreinket?) Rá akadunk tehát a killér nyomára, a románok a bolgároktól kölcsönözték, vagy hozták fel onnan magukkai, vagy szállt le oda? „Bánátban, a román parasztudvar melléképületei között talál-