László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)

UGHY ISTVÁN: Rekonstrukciók és a hantai „gödrös ház". II. közlemény

(„Árpád-kori népi építkezésünk feltárt emlékei..."

1 Bp., 1964, 60. o.): „DélOroszországban a szkíta idők óta ismert fürdésmód leírását lásd Ibn Ruszta-nál... Más kemencefélére az orosz évkönyvekben szintén találunk korai (1074) adatot"... stb.... „nem akarok itt a ház és kemence összefüggésének szerteágazó problematikájába belebonyolódni. Az ásatási tapasztalatok mindenesetre arról tanúskodnak, hogy a szlávok a régmúltba visszanyúlóan nemcsak fürdőikben, hanem lakóházaikban is használták a kőkemencéket. Elég, ha itt arról a szláv területről említek 5., 9.századi példákat, amelynek lakosságával a magyarság a honfoglalás előtti időkben közvetlenebb kapcsolatban volt". Tehát a szót nem szaporítva következtetek én; vajon fürdöházakként is fungáltak ezek a lakóházakhoz csapott pöcék, putrik? Miért ne. Különösen, ha keletről hoztuk őket. Még egy pár sor Méritől (61. o.): „szovjet földön is legtöbbször már összeomlottan találják meg a kemencéket. A feltárók azonban gyakran említik a füstnyílást... illetőleg szellőző (húzat) ablakot... E tekintetben leghitelesebbek a N.G.-ben feltárt házak kemencéi. Az épségben megmaradottak boltozatán kerek nyílásokat találtak." Keletet tehát, amint ígértem, megidéztük, fontos felfedezés itt a fürdő. Bátky Zsigmondtól muszáj idéznem még néhány fontos megjegyzést az 1937-es értesítőből. Pld a 187. oldalon ezt írja: „...az sem kétséges, hogy az igen régi pitvar szintén felülről szállt lefelé, s a nyelvtörténelmi adatok szerint eleinte nálunk is az úri ház és templom csarnokát jelentette". Régiségben később Bátky is visszamegy a megaronhoz, tehát az ereszt, színt stb. a második sejtet tulajdonképpen le lehet vezetni a megaron típusú építkezésből? Amit a székelyföldön, meg egyebütt is, eresznek, színnek, színaljának, eresztéknek, árnyéknak stb-nek neveznek, azt „Vasban - Zalában meg itt-ott ürög-nek ... erről az ürög-ről Pais D. azt mondja, hogy jelentése ugyanaz, mint a hiú, hé-nak, azaz padlás-nak, t.i. „üres". Én (Bátky Zs.) azt mondottam róla..., hogy az ürög nevet arról is kaphatta, hogy földje mélyebben feküdt, mint a háznak, amire számos adatunk van az ország különböző részeiből." Ürög, üreg - mélyedés mondhatjuk mi. Most megint lemerevedek és töröm a fejem. Csőlátásom terébe bejött megint a gödrös eresz, pitvar meg egy új fogalom a megaron. A megaron-típusú szerkezetet „beviszem" a „házba", mely elképzelésem szerint egy nagyobb terjedelmű térrel rendelkezett. Lakhatási, pihenő - alvásra alkalmas funkciót töltött be. Ha a 16-os ábra „A" rajzát nevezem ki a megaron szerkezet fogadására, akkor az „a" az előtér, mely le van süllyesztve és a „b" az oltár helye, ahol a tűz égett, ahol a meleg és a kályha volt, a szoba „szobácska". A megaron beépítése a házba felszínen valószínűbb volt (valósághűbb volt.). Engem a gödör régészeti megléte kényszerít arra, hogy „gödrös házaimmal" mindent kipróbáljak. A román miért mondja a kályhájának, hogy s(z)obä, azaz szoba. Nála a szoba valamikor egyenlő volt a tüzelöszerkezettel, tüzesházzal? Erről a tüzesházról megint Bátky beszél, íme: „...szoba annyi, mint kemence, azaz régiesen szoba, amit több ízben felhoztam egy sereg régi és mai nyelvi adattal támogattam és bolygattam... újabban szóltam arról is, hogy a tűzhely már alkalmasint a honfoglalás előtt ház-at is jelenthetett (amint sok nyelvben jelent most is) s ennek emléke él háztüznézni, házas tüzes ember szokásunkban és szólásunkban ... az is köztudomású, hogy az úri beszédben a konyha és asztal szinonim egymással." Egy pár oldalon tárgyalja Bátky a konyhát, tűzhelyes kemencét, „<a konyhaház> kifejezést én is használtam abban az értelemben, hogy az (a helyiség) konyha is, ház is egyben ... régebben nem volt szoba, mondják az öregek, hanem nagy konyhákban laktak az öregek". (Leegyszerűsítve hogy mondja Lükö „a <vasaló> kapcsolódik a házzal, vasaló=kunyhó, a kunyhó helyet