László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)
LÁSZLÓ PÉTER: A pápa-ugodi Esterházy uradalom gazdasági szervezete a 18. század első felében
mindazonáltal a helyes átvételt illetően az azokra készült elismervényt nekem át kell küldeni."* Vagyis a Bittőnál található uradalmi iratokat össze kellett szedni és azokról „Elenchus"-okat, azaz jegyzékeket kellett készíteni, és az őszes aktát az uradalom levéltárában kellelt elhelyezni. Az átadás-átvételről készült elismervényt pedig a grófnak meg kellett küldeni. Az, hogy a néhai Bittó József használatában lévő ingatlanoknak, valamint a nála maradt uradalmi iratoknak az átvételéről csak ekkor, 1757. január 12-én született döntés, arra enged következtetni, hogy az uradalmat, mint prefektus, Thanhoffer csak nemrég, talán január l-jével vette át hivatalosan. Amikor a 23. pontban azt kéri Thanhoffer József a gróftól, hogy adjon felhtalmazást az uradalmi ügyésznek, hogy őt helyettesíthesse a megyegyüléseken, ezt a kérését a következőkkel indokolja: „Mivel én új tisztviselő vagyok és a most elkövetkezendő tavasszal és ezután mindent át kell néznem, hogy' miből produkálhatok valami hasznosat az uraságnak, ennélfogva az enélkül is elegendő ügyeim mellett nem szeretnék a megye gyűlésekre eljárni... " 9 Alig hogy átvette hivatalát Thanhoffer József az uradalom tisztikarában újabb személyi változásokra is hamarosan sor került. Csiba Ferenc kasznárral szemben, aki már legaláb 1744-től betöltötte ezt a hivatalt, számadásainak állandó késedelmessége miatt, évről-évre állandóan panasz merült fel. Ez már idős gróf Esterházy Ferencnek is állandó gondot okozott, de fia, az ifjabb Ferenc gróf, aki keményebben lépett fel ezekben az ügyekben, már 1756. január 13-án tulajdonképpen elbocsátással fenyegette meg Csiba Ferencet. „Az kasznárnak pedig serio, és keményen hagyja meg kegyelmed, hogy számadásait annak rendi szerént készítse el. és adgya bé; külömben a' midőn meg sem gondollya, akkor adok ki rajta; és ha azt nem tekéntettem volna, hogy Vice Ispányómnak rokona, és annak vezetéknevét viseli, az szolgálatbúi már régen kitettem volna. " - írta Bittó Józsefnek. 11)0 Amikor Thanhoffer átvette az ügyeket, 1757. januárjában ismét napirendre került a kasznár elbocsátásának az ügye, aki úgy látszik maga sem mutatott már nagy kedvet a maradásra. „Hűtlenséggel a jelenlegi kasznárt nem tudom vádolni, de hogy hanyag, az igaz, [•••]" - írta Thanhoffer 1757. január 12-i iratában. 101 Ezt követően rendkívül érdekes azon része véleményének, amelyben megfogalmazza egy kasznárral szemben a követelményeket: „Ha ennélfogva ezen esetben változás kell, hogy történjen, úgy egy olyan kasznárt kell találni, aki alkalmas erre a szolgálatra és kellően tapasztalt a számadásokban. Nem szabad, hogy a kasznárnak üres legyen a keze, hogy az uraság biztossan helyezze minden módba, viszont egy ilyen személy az eddigi kasznár fizetésével nem lenne megelégedve. Ugyanezt a szolgálatot most a gróf úr őkegyelmessége ne bizza rá olyanra, akinek csak annyija van, amennyit magán visel, mivel egy olyan kasznár, akinek semmilye sincsen, fizetésképtelen, így a felettes tisztviselői nem vádolhatnák: addig, amíg egy olyan alkalmas embert nem találunk, mint az eddigi kasznár: a püspök úr őkegyelmessége úg' véli, hog' az eddigit meg kell tartani. " Ilyen követelményekkel úgy látszik nem volt könnyű új kasznárt találni, s főképpen nem a régi fizetéssel. Az öreg, hűséges tiszteknek, minden lazaságuk ellenére tehát megvolt az az előnyük is, hogy fizetésük, amelyet annak idején megállapítottak, elmaradt a kor szintjétől, s új képzett embe98 GEKM ltsz.: 63.10.4.73. 6. pont. <J " GEKM ltsz.: 63.10.4.73. 23. pont. ino GEKM ltsz.: 75.112.3. Ifjú gróf Esterházy Ferenc Mosón megye főispánja volt, a levélben a kitétel arra vonatkozik, hogy itt volt hivatalban Csiba János, a pipái kasznár rokona, mint alispán. MAJOR 1886. 154. 101 GEKM ltsz.: 63.10,4.73. 18. pont.
