László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)

TÓTH G. PÉTER: Emberevők - Törökverők. A magyarokról kialakított sztereotip képek és a vég vidéki lakomák kérdése

az üstöt vízzel, nagy tüzet rakatott az üst alá, s az embereket ily módon hagyta nyomorultul ordítani, míg azok teljesen meg nem főttek és el nem pusztultak" Az országába látogató idegenekkel sem bánt kíméletesebben: „Jött az országba háromszáz cigány, Dracula kiválasztott közülük hármat, megsütötte őket, s ezeket a többieknek meg kellett enniük. " Egy másik tettével pedig a „jó uralkodó'

1 kegyes cselekedeteiből űzött gúnyt: „Készítetett az országban lévő összes koldusnak egy jó lakomát. A lakoma után bezáratta őket az istállóba, ahol ettek, és elégette valamennyiüket. "

6,s Térjünk azonban vissza a nándorfehérvári lázadok esetéhez. A lázadás vérbefojtásának motívumai a Dózsa-féle felkelés leverésének elbeszéléseiben bukkannak fel újra. Dózsa György kivégzéséről egy kortárs nyomtatvány is beszámolt, melynek ismeretlen szerzője közei-távoli szemlélője lehetett az eseményeknek. A legismertebb forrás azonban Taurinus elbeszélő költeménye, a Stauromachia, mely 1519-ben nyomtatásban is megjelent. A humanista pap írásának hatására a kivégzés története Dózsa halálának kanonizált elbeszélése lett, melyre több, 17-19. századi históriai munka is hivatkozott.

69 A parasztvezérek kivégzését Taurinus véres képekben, hexameteres verseléssel jelenítette meg, mely képek bennünk gyakran a reneszánsz vérdrámákat idézik: Nádpálcával vert szolgái körötte csapatban vad táncot jártak s a királyukat egyre kacagták. Zápolya int, mire most vont pallossal fenyegették őket, ezért rágják, megtépik a puszta fogukkal nyomban a megroncsolt tagokat s úgy nyeldesik és a Székely testéből jóllaknak, a vérit isszák, úgy falják be húsát hitvány szolgái uruknak. Ily hóhér-lakomán, vérrel föcskendve be, rútan áll vala szörnyeteges teritékkel ez ördögi asztal: marva, a vére veszett, gyűlölve a fényt meg a létet, földre ledől, félig holt teste alélva kinyúlik. Lassan az életerő megtér azután a szivébe

10 A hexameteres verselés mellett azonban klasszikus latin prózában is megörökítésre került Dózsa és mintegy negyven közvetlen hívének halála. Istvánffy Miklós sötét képekben ábrázolta a 16-17. század eseményeit, hosszasan ecsetelte, hogy a foglyul ejtett parasztokat - „már akik közülök oly hosszú idő múlva is életben maradtak, - arra kényszerítették, hogy - az éhségtől elcsigázva, a még élő és lélegző Györgynek félig megsütött húsából egyenek és azt lenyeljék. De abból a negyven szerencsétlen emberből csak kilenc élt még, a többiek az éhségtől elsorvadva elpusztultak. [...] György sem nem sírt, sem nem jajgatott, sem nem félt. Csak ezeket gyalázva, mert ő nevelte őket, kutyakölyköknek nevezte, s azután elhallgatott. "

7i Márki Sándor, Dózsa György életrajzírója szerint az emberevés elbeszélő motívumának hitelességét oklevelek is megerősítik, hi68 Sz. Farkas Jenő, Drakula vajda históriája. 4D sorozat. (Budapest: Akadémiai, 1989).V.o. még Elbeszélés Drakula havaselvei vajdáiról. [Povest' o Drakule] In: Iglói Endre - Misley Pál, Drevnerusskaja chudolestvennaja próza — Régi orosz széppróza. (Budapest: Szépirodalmi, 1977) 173-180. Georgius Pray, Annales Region Hungáriáé ab anno Christi 997 ad annum 1564. Pars 4. (Vindobonae, 1767) 70 Taurinus, Stauromachia. V. könyv 173-175. lap, 110-196. sor; Geréb, A magyar parasztháborúk, 139-141. 71 Istvánffy Miklós, A magyarok történetéből. Fordította Juhász László, a szöveget válogatta, a bevezetést és a jegyzeteket írta Székely György. (Budapest: Magyar Helikon, 1962) V. Könyv, 66. Juhász László fordítása. / Istvánffy, Nicolaus 1622: Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV. Colonia Agrippina. [RMK III. 255]