László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)

UGHY ISTVÁN: Rekonstrukciók és a hantai "gödrös" ház

vaskohászat régészeti emlékei Pannoniában" 236. o.). Gömörit idézzük „A vaskohótelepek megjelenése és huzamos üzemeltetésük olyan bizonyítékok az avar birodalom onogur kolonizációjának vonatkozásában, amely arra kell, hogy késztesse a kutatást, hogy új szempontokat is figyelembe vegyen a Kárpát-medence VII-X. századi régészetének és történetének vizsgálatában. A korszak történeti tablóján mind információdúsabb hátteret képeznek a mind gyakrabban előkerülő avar kori települések, amelyek sorában kohóink távoli izzó pontokként világítanak, télhívja a figyelmet a technika történeti problémákon túlmutató kérdésekre [...] Egy tényt azonban le kell szögeznünk: eddig ismert „avar" kohótelepeink gyakran törzsi helynevek (kér, tarján) mellett találhatók, magyar honfoglalás kor előtti leletanyaggal. Ezek után talán feltételezhetjük, hogy az ún. „kettős honfoglalás" kérdésének egyik kulcsa - jelképesen szólva - „vasból van", azaz a vaskohó kutatás előre viheti a kérdés megválaszolását is". Hosszan idéztem Gömöritől, mert felsorakoztatva a VIII. táblán a kohók rajzát azt a jól irányzott érzetet akarom sugalmazni a tisztelt olvasóban, hogy az „avar" századokat (onogurok) ház építésben sem lehet elkülönítve tárgyalni a korai honfoglalás magyar századaitól. Annál is inkább, mert perpillanat a kohók külalakja és egyáltalán fungálásuk alapján próbáljuk megfejteni a lakásbeli tüzelők méretbeli és külalaki ábrázatát. Gömöri János kovácsműhely rekonstrukcióját is ide illusztrálom stílusom által kicsit „átalakítva". A kéménykürtő, tehát nálunk is létezik már a VI-VII. században, egyelőre putriban, de itt van a rekonstrukción! Az őskort és a bronzkort, azt hiszem (teljesség igénye nélkül), kimerítettük. Felettébb gyors mozdulattal áttesszük a székhelyünket a kelták, szkíták, szarmaták, dákok, stb. népvándorlás- korára. Két-három rekonstrukciót emelünk ki ebből a korból és szerkesztjük össze a IX. táblán. Pár száz évre vagyunk Krisztus születésének időpontjától. Megbizonyosodhatunk afelől (legalábbis az én rajzos anyagom kapcsán), hogy az ember hosszú évezredek alatt (i.e. 6000-től) csak fejlődhetett ami az építészeti megoldásokat illeti. Nem tudom elképzelni azt a kozmikus erőt, ami arra bírta volna, hogy amit tanult 7000 év alatt azt az utolsó 1000 évben elfelejtse. A józan ész is azt diktálja, hogy azt gondoljuk, ha katasztrófák is tizedelték az egymásra halmozott ismereteket, a kollektív tudat csak megőrzött valamit a tanultakból. A kollektív tudattalan pedig úgy irányította az ember kezét, hogy az építő köveket egymásra téve házat tudjon építeni. Nagyon szegény korok lehettek azok, amelyeknek századai alatt az embernek anyaga sem volt, amiből építkezzen. Lehet egyáltalán tudni azt, hogy voltak ilyen korok, mikor pld. az erdők ki voltak irtva? Elsivatagosodott a Föld vajon egyszer is az utolsó 10 000 év alatt? Tehát az újkőkorból, réz-, bronzkorból hoztunk fel példákat. Következzék a vaskor, illetve az időszámításunk előtti pár száz év a szkíták, kelták, dákok épített világa. A Kr. u. időből pedig a szarmatáktól egy putriház a Kárpát-medencéből. Szégyenkeznünk kell ezért a putriért, de a keltáért is! (IX. tábla „A" és „B") A táblán bemutatok egy rekonstrukciót a „Ház és ember 8." 19. oldaláról (kelta?). Elfogadható (különösen Mithay S. bronzkori cölöpökön álló háza után), a neolitikum házai után különösen, de mellette a mi házunk szerintem inkább fedett béka-tanya, fürdőkád, Méri fedelével. Lejárata szinte úgy van kiképezve, hogy minden vizet magába gyűjtsön. Teljesen felesleges volt még árkot is rajzolni köré. Még egy fedő is van az alján, talán a poshadt víz ott távozik a gödörből! Egy sorral alább („B") látható a csupa fonott szarmata kunyhó, kilátástalan, kijárástalan „hajlék", jókora tűzhely a falában. Ez már jó 500-600 évre előre vetíti sötét árnyékát, a Méri-féle putrik irányába. Mit mondjon az ember a nyomorultról, mellé teszem a dák-