László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)

NAGY ISTVÁN: A pápai ütközet 1809. június 12-én

Az Alvinczy-gyalogezred 3. zászlóaljának föeröi Pápa közvetlen bejáratát védték. Elhelyezkedésük a város borsosgyőri kapujának maradványainál előnyösnek volt mondható. Helyzetük pontos lokalizálására lehetőséget nyújt Joannes Gerlisch 1797-es térképe."

6 A térkép készítése és a katonai események között eltelt tizenkét esztendőben a borsosgyőri kapu környékén jelentősebb építkezésről nem tudunk. A város 17. században kialakított sáncai erre az időre jórészt elpusztultak, katonailag már használhatatlanok voltak. A várost földsáncokból emelt erődítések védték a 16-17. században. Ez az erődtípus folyamatos karbantartást igényelt, ennek elmaradása esetén nagyon hamar romlásnak indult. A vár és a város katonai jelentőségét Buda 1686-os elfoglalásával elvesztette, erődítéseit továbbá nem gondozták. A várat Esterházy Ferenc és Esterházy Károly idején, az 1730-as és 1740-es években barokk kastéllyá alakították át, a város földerödjei romlásnak indultak. Az 1730 körüli várostérképen"

7 az erődök vonala pontosan kivehető, de az 1797-es térképen"

8 a falak vonalvezetésére csak hozzávetőleges támpontot kapunk, azok helyén főként kerteket találunk. A falakba hordott föld jó termőtalajnak bizonyult. A zászlóalj főereje a régi sáncok vonalán kívül állt fel, a mai Csatorna utca és a Celli út kereszteződésének helyén.

119 A két kisebb különítmény egyike a város déli, veszprémi bejáratánál állt fel, a másik a főtéren általános tartalékként állomásozott. A zászlóalj vonalban várta a francia támadást. A Kálvária-dombnál állomásozó Ettingshausen-dandár három órakor több lépcsőben megkezdte a visszavonulást, tehát az Alvinczy-zászlóalj magára volt utalva, nem számíthatott a lovasüteg támogatására. Nem tekinthetjük megfelelő eljárásnak egyetlen zászlóalj gyalogság hátrahagyását az utóvédben. Lovassági és tüzérségi támogatás hiányában a zászlóalj ki volt szolgáltatva a francia lovasságnak. Nem zárhatjuk ki, hogy egyszerűen megfeledkeztek a zászlóaljról. Ettingshausen visszavonulásával az utóvédharcok előírásai szerint az Alvinczyzászlóaljnak a Kálvária-dombra kellett volna vonulnia. Ettingshausen gondoskodott a csóti úton elindított tüzérségi tartalék és vonat védelméről is, egy különítményt indított útnak a szállítmány védelmére. A különítmény parancsnoka Siegenfeld ezredes lett, parancsnoksága alá került a varasd-körösi és a szluini határőrezredek egy-egy zászlóalja, a Blankenstein-huszárezred tartalékosztálya, a veszprémi felkelő lovasezred alezredesi osztálya, és a lovasüteg két lövege.

120 így Ettingshausen közvetlen alárendeltségében az Alvinczy-zászlóalj mellett az 1. báni határőrezred két zászlóalja, a József- és az Ott-huszárezred, a somogyi felkelő lovasezred maradt, valamint alárendelték még a 8. zalai felkelő gyalogoszászlóaljat. A lovasüteg négy lövege tüzével támogathatta az utóvédet. Ettingshausen Gyarmatra vonult, hogy ott tartsa fel a franciákat. Az Alvinczy-zászlóalj nagyon nehéz harcnak nézett elébe. Montbrun tábornok Borsosgyőr előtt felsorakozott lovassága négy óra előtt kapott parancsot a támadásra. Az élen az 1. lovasvadászezred haladt, mögötte második vonalban baloldalt a 2. MOLS 12 VII. No. 5. 117 Ilon 17. 118 MOLS 12 VII. No. 5. "'' História Domus 66-67. 120 Bodnár 44.