László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)

NAGY ISTVÁN: A pápai ütközet 1809. június 12-én

Eugene tisztában volt azzal, hogy csak akkor vívhat Pápa mellett döntő csatát, ha ellenfele vállalja az összecsapást. A francia könnyűlovasság által észlelt osztrák és nemesi felkelő hadmozdulatokat lehetett úgy értékelni, hogy János főherceg Pápa mellett szándékozik megütközni.

85 Ez indokolja, hogy Eugène haditervét egy döntő csata szükségének megfelelően adta ki. Nem feledkezett meg a másik lehetőségről, János visszavonulásáról sem. Az első vonalba rendelt két könnyülovasdandár adott esetben üldözhette a visszavonuló ellenséget, és mozgékonyságukkal sok kárt tehettek az ellenséges csapatokban. A francia főparancsnok az elővédek vezetését a vezénylő tábornokra, Montbrunre, Jacquinot-ra, Grouchy-ra, és Colbert-re bízta. Nyugodtan tehette ezt, mert ezek a tábornokok a francia lovassági parancsnokok legjobbjai voltak. Végigharcolták a forradalmi, és a császári háborúkat, hatalmas tapasztalattal rendelkeztek.

86 A pápai ütközetben mutatott tevékenységükkel igazolták tehetségüket és hírnevüket. 3. 2. Az első francia támadás A francia Jacquinot-lovasdandár három ezrede, amely előző este már elkelt a Marcalon, Montbrun hadosztálytábornok személyes vezetése alatt már nyolc órakor felvonult a Szalók keleti felét megfigyelés alatt tartó felkelő lovasság, és Ott-huszárok ellen. Kisebb lövésváltás után a felkelők és a huszárok visszavonultak, és riasztották a Borsosgyőr melletti táborban főzéshez készülődő utóvédet. A francia 7. huszárezred rohamra indulva csak a felkelő lovasság, és a magyar huszárok hült helyét találta, csak néhány lemaradozót ejtettek fogságba a franciák.

87 Andrássy tábornok, János főherceg utóvédjének parancsnoka elrendelte, hogy a veszprémi lovasezred a József-huszárezreddel vonuljon előre, és szállja meg a Borsosgyör előtti magaslatot. A pesti lovasezred a második vonalban maradt. A francia lovasság biztonságos távolból követte a visszavonuló járőröket, és csak néhány tucat lövészt küldött ki, hogy nyugtalanítsa a magyar lovasságot. Montbrun felmérte a helyzetet, és nem kockáztatta meg a frontális támadást. A Jacquinot-dandár legfeljebb 1600 lovasból állt,

88 míg Andrássy három lovasezrede 2700 katonát számlált.

89 Ilyen erőviszonyok mellett Montbrun nem támadhatott. Tíz órakor dandárát lassan előrevonta, és Nyárád keleti szélénél harcrendet vett fel.

90 Ezalatt a francia lövészek megközelítették Andrássy csapatait, és csatártüzet nyitottak a lovasságra.

91 Ez a tűz nem lehetett erös, és nem okozhatott veszteséget, mert a magyar lovasság nem indított ellentámadást a csatárok ellen, mint azt ilyen helyzetben szokták. Elképzelhető, hogy a háttérben felvonuló francia lovasdandár fenyegető oszlopai kényszerítették a huszárokat a csatártüz elviselésére. Montbrun tudatosan lassította előrenyomulását. Értesült róla, hogy az éjszakát Karakó és Tüskevár mellett töltő Colbert-dandár, és a Sahuc-könnyűlovas-hadosztály egyik dandára Grouchy hadosztálytábornok vezetése alatt megkezdte az előrenyomulást. 85 Wöber 13. • 86 Bleibtreau 89-122. vö.: Six (vonatkozó részek) 87 Grouchy 31. 88 Bowden 118-119. 89 R. Kiss 1. köt. 141-143. 90 Wöber 14. 1,1 VemL IV. l./f. 1. A veszprémi lovasezred jelentése 3. p.