László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)
NAGY ISTVÁN: A pápai ütközet 1809. június 12-én
A császári hadvezetés Pápa elméleti fontosságát sem ismerte fel. Számoltak ugyan Magyarország elleni francia támadással, de annak irányát Győr térségébe gondolták. Komoly, egész hadsereggel végrehajtott támadásra nem számítottak. Teljesen irreális volt az az elképzelés, hogy János csapatai a nemesi felkelőkkel egyesülve Győrből Pozsony felé nyomuljanak előre. 37 Ez csak abban az esetben lett volna lehetséges, ha Károly Pozsonynál átkel a Dunán. Károly főherceg az asperni csata után június első napjaiban gondolkodott egy támadó hadműveleten, amelyet egy Pozsonynál való átkelés vezetett volna be, de ennek irreális voltát hamar belátta, és letett a terv végrehajtásáról. Károly főherceget mindenképpen hibáztatnunk kell, mert nem tett meg mindent annak érdekében, hogy János főherceg a június elején kiadott parancsokhoz ragaszkodjon. János nem sietett egyesülni Károllyal, mert az önálló hatáskörének elvesztését jelentette volna, ezért mindig az utolsó pillanatban, nagy kockázatot vállalva vonult vissza. Győrből csak Komáromon keresztül tudtak átkelni a Dunán, de ha János siet, akkor legkésőbb június végére elérhette volna a Morvamezőt, és ez a nemesi felkelőkkel együtt akár negyvenezer embert jelentett volna Károlynak. 38 A wagrami csatában nagyon hiányzott Károlynak ez a negyvenezer katona. 39 Pápa hadászati fontosságához így sem fér kétség, hiszen János hadseregének Győrbe mindenképpen el kellett jutni, és az egyetlen lehetséges francia támadási pont Pápa mellett lett volna. Bár János főherceg csapatai az utolsó pillanatban Pápa mellett kicsúsztak a francia bekerítésből, egynapos előnyüket elvesztették, így Győr mellett kénytelenek voltak vállalni a csatát. 40 A győri csatában az erőviszonyoknak megfelelő eredmény született, a franciák főlényes győzelmet arattak. Ez hat-hétezer főnyi veszteséget jelentett János főhercegnek, valamint azt, hogy nem tudta időben elérni a Morvamezőt, 41 ami végeredményben a wagrami döntő csatában osztrák vereséget eredményezett. Ilyen helytelen helyzetértékelés mellett nem csoda, hogy nem történt meg minden Pápa biztosítása érdekében. A június első napjaitól Somlóvásárhely-Pápa körzetében tevékenykedő somogyi lovasezred 4- nem képviselt olyan erőt, amely komolyabb támadás esetére a város, és az útkereszteződés megvédésével kecsegtetett. Az egyedüli feladat, amit a lovasezred el tudott látni, az János hadserege és a nemesi felkelők győri tábora közötti az összeköttetés biztosítása, valamint gyenge előőrs-tevékenység a Marcal irányában 43 János főhercegnek szerencséje volt, hogy a francia csapatok fáradtak voltak, 44 és nem tudtak gyorsabb menetben támadni Pápa felé. 37 Weiden 42. 38 Weiden 163. 39 János főherceg önálló parancsnoki jogkörét féltett, és nem akarta alárendelni magát Károlynak. Kétségtelen, hogy erőltetett menettel lehetősége lett volna időben csatlakozni a fősereghez, de ezt ő nem tette meg. 40 Buat573. 41 1. 33. jegyzet 42 Kisfaludy 106. 43 József nádor 478. 44 A francia centrum csapatai az itáliai határtól átlagosan száz km-rel nagyobb utat tettek meg Pápáig, mint János főherceg serege. Ez a korabeli viszonyokat figyelembe véve négynapi menetnek felel meg, amihez azonban egy pihenőnapot is kell számolnunk. Az osztrák Belső-Ausztriai Hadsereg május 15-én lépte át az itáliai határt, a francia Itáliai Hadsereg 17-18-án. A pápai ütközetig eltelt négy hét alatt kellett a franciáknak ezt e többletmenetet megtenni.
