László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)
TÓTH G. PÉTER: Emberevők - Törökverők. A magyarokról kialakított sztereotip képek és a vég vidéki lakomák kérdése
nefandissima, ethnici kifejezések. A harmadik csoportot pedig azok a megnevezések alkotják, melyek alapján a magyarokai a végítélel-beteljesítö néppel azonosították, hasonlóképp, mint a szkítákat vagy a hunokat. Ezért bélyegezték meg a magyarokat gyakran a flagellum Domini, pestis antiqua, gens ferocissima, gens belli asperrima, gens crudelissima jelzőkkel. 16 % ^ % A magyarok „vadállatias" jellemvonásai mellett „pogány" mivoltukkal foglalkoztak a legtöbbet a kortárs források. A francia történeti elbeszélők a magyarokat gyakran a hunokkal, majd Flodoard és később Garin Le Loherain költeménye alapján a vandálokkal, mások az összes barbár nép gyűjtőnevévé váló szaracénokkal azonosították. 17 Csernus Sándor szerint a 11-14. század utolsó harmadáig a franciák alapvetően négy területről származó forrásból szerezhettek tudomást a magyarokról: irodalmi szövegekből, vitákból, útleírásokból és historiográfiai forrásokból. A műfaji korlátok azonban nem befolyásolták a magyar vonatkozású információk tematikáját, így ezek az alábbi kérdések köré csoportosulhattak: 1. a „kalandozások", 2. a magyar-francia dinasztikus kapcsolatok, 3. a keresztes hadjáratok, 4. az Anjou-kori magyar vonatkozások, és 5. a franciák állítólagos pannóniai vagy sicambriai tartózkodásának legendája. 18 A magyarok első figurális ábrázolása (bayeux-i falikárpit) és irodalmi megjelenése all. század utolsó harmadára tehető. A hastingsi csatában már énekelt harcikedv-fokozó Roland-ének úgy mutatta be a magyarokat, mint a szaracénok szövetségeseit, akik a kereszténységgel ellentétes oldalon állnak. 19 A keresztes-hadjáratok idején keletkezett Chanson d'Antioche (1100 körül) is az arabokkal, perzsákkal szövetkező, pogány, hitetlen, a keresztények ellen harcoló magyarokról írt. A 11-12. században a magyarokról kialakított képben - a pozitív benyomások ellenére - a negatív élmények voltak meghatározóak. A Magyarországon átvonuló keresztes hadak egyes dúló, fosztogató seregeit Kálmán, magyar király kemény kézzel utasította rendre. A Nincstelen Valter, a Gottschalk pap, a Folkmar és a Remete Péter által vezetett - gyakran irreguláris erőkhöz vagy inkább rablóbandákhoz hasonlatos - seregeket Kálmán kisebb-nagyobb incidensek, harcok árán tudta csak országán átengedni. Ezek a konfliktusok is befolyásolhatták a Chanson d'Antioche szerzőjét a műben szereplő keresztény és pogány szerepek kiosztásában. 20 Mindezen negatív előjellel született elbeszélések mellett azonban a 12-14. századra a magyarokról és a Magyarországról szóló egyéb forrásokban egyre több pozitív benyomást is rögzítettek. A 13. századtól Magyarországot egy nagy (keresztény vagy néha pogány), gazdag és jelen16 András Róna-Tas, „Ethnogenese und Staatsgründung. Die türkische Komponente in der Ethnogenese des Ungartums." Studien zur Ethnogenese. Band 2. Rheinisch-Westfälische Akademie der Wissenschaften. Abhandlung 78. Opladen (1988) 107-142. [reprint In: Róna-Tas András, A magyarság korai története. Tanulmányok. Magyar Őstörténeti Könyvtár 10., (Szeged, 1995) 275-310.]; Róna-Tas András, A honfoglaláskori magyarság. Akadémiai székfoglaló 1991. június 10. Értekezések, Emlékezések. (Budapest, 1993) [reprint In: Róna-Tas András, A magyarság korai története, 227-253.]. 17 Revei, Idegen tükörben. 77. 1X Csemus Sándor, A középkori francia nyelvű történetírás és Magyarország. (13-15. század). Doktori mestermunkák. (Budapest: Osiris, 1999) 132. w Csernus, A középkori francia nyelvű történetírás, 133. 2 " Csernus, A középkori francia nyelvű történetírás, 134-135.
