László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)

HUDI JÓZSEF: A pápai belváros örökös szerződése 1793-ból

az egyes helyi önkormányzatok - 1730-ban a külsővárosiak (majorbeliék), 1732-ben a belsővárosiak - jogviszonyait. A szerződések az úrbéri szolgálatok pénzben történő megváltását, s korlátozott önkormányzatot biztosítottak az újonnan szerveződő külsővá­rosi önkormányzatoknak. 3 A végvári rendszer felszámolása után a „vitézi rend" tagjai is életmódváltásra kényszerültek, s beleolvadtak a városiak „rendjébe". A korábban fegyveresen szolgáló nemesek békés polgári foglalkozásokra tértek át, s a század második felében megalkot­ták a maguk külön önkormányzatát, a vármegye joghatósága alá tartozó ún. nemesi köz­séget. 6 Az 1730-as évek elején lezajlott városreformmal párhuzamosan kataszteri felmé­rések során rögzítették az új birtokviszonyokat. A felvett telekkönyv és térképanyag alapja lett a birtokforgalom nyilvántartásának. 7 A kataszteri felmérések az adózás alapjául is szolgálták: a közterheket telkek sze­rint, birtokarányosan lehetett felosztani a tulajdonosok és birtokosok között. Az adóköte­les kategóriába tartozókat serialistáknak, az azon kívül esőket extraserialistáknak nevez­ték. A magyarul sorkívülieknek vagy szerkívülieknek is mondott extraserialisták jogvi­szonyait a XVIII. század végéig esetileg szabályozta az uradalom. Az egységes szabá­lyozásra csak 1793-ben került sor Veszprém vármegye segítségével. Az alábbiakban az 1793-ben készült, s a következő évtől hatályba lépő extraserialistákra vonatkozó örökös szerződést tesszük közzé. 8 A közleményben az eredeti helyesíráson alig változtattunk: a közneveket, címe­ket, nemesi előneveket a mai helyesírás szerint, kisbetűvel közöljük. A szerződés sor­számai után kettőspontot tettünk (az eredetiben nem szerepel). A hitelesítési záradék kor­jellemző írásmódját megtartottuk. Az idegen kifejezéseket lábjegyzetben értelmeztük. dulója tiszteletére. Pápa, 1999. 77-89. Az előzményekről LÁSZLÓ Péter: A pápa-ugod-devecseri uradalom a 17. század második felében. = PMÉ 7 (1997). Pápa, 2002. 109-123. A majorbeliek elszakadásáról, a 18. századi önigazgatásról részletesen HUDI József: Pápa város önkormány­zatai a 18. században. = Tanulmányok Pápa város történetéből a kezdetektől 1970-ig. (Föszerk.: Kubinyi And­rás). Pápa, 1994. 287-322. 6 A helytörténeti lexikon szerzői még úgy tartották, hogy a városi lakosság ötödét-hatodát kitevő nemesek sze­gények voltak, a "nemesség nem képezett önálló réteget, hanem beleolvadt az oppidanusok nagy tömegébe." ILA Bálint-KO VACS ICS József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Bp., 1964. 316. Az eddigi kutatá­sok szerint feltehetőleg az 1790-es években alakulhatott meg a nemesi község, amely 1806-ban már szabály­szerűen működött. Vö. HUDI 1995. 102-103. 7 Az 1732-ben felvett nyilvántartás lényegileg a szabad (inscriptionális) telkek telekkönyve, amely az okleve­lek másolatát is tartalmazza. Lelőhelye: Magyar Országos Levéltár (MOL) P 1216. A pápai uradalom lajstro­mozott iratai. CapsaóO. No. 325. 8 VeML V. 2. Pápa város feudális kori iratai. A pápai extraserialisták örökös szerződése gróf Esterházy Károly földesúrral. Pápa. 1793. október 3., Fasc. nélkül, hátoldalán két különböző számmal: No. 10., No. 261.

Next

/
Oldalképek
Tartalom