László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)

TÓTH PÉTER: A lázadók teste és az árulók büntetése. A pápai vallon zsoldosok kivégzése és a megtorlás hóhértechnológiájának kultúrtörténeti emlékei

tostas eorum carries focus fame enectis pro cibo apponendas curavit, quo et sensus doloris esset acerbior. et poenae immanitas ceteros a consimili persidia absterreret. Qui novissimus erat, quod nemini ex fuis camibiis cibum jam praebere. posset, lenta inedia mori coactus est. I diu it atrocitás supplied cum ad elexandum tantae immanitas infamiam, turn ad continendos in officio scelestos. qui non facile, nisi suppliciorum magnitudine a male agendo se ahduci patiuntur. " Barta Gábor egyébként ezt a történetet vetette össze a Dózsa György kivégzését megörökítő forrásokkal, melyhez a következő kommentárt fűzte: "E szerint az 1514-i ítélet az áruló végváriak hagyományos büntetéséhez igazodott."

107 Egyet kell értenünk tehát Barta Gáborral, de most már szélesebb kontextusban vizsgálva a történetet, hogy a végváriak árulásának megtorlásmechanizmusa lehet az egyik lehetséges magyarázata a pápai zsoldosok kivégzésénél alkalmazott büntetőtechnikák hallatlan kegyetlenségének. Célszerű tehát áttekinteni a 16. században alkalmazott, a hasonlóan tömeges kivégzési jeleneteket produkáló eseteket, hogy értelmezni tudjuk a pápai megtorlás eseményét. 5.2. Dózsa paraszthadának vérbefojtása, 1514 Istvánffy históriája, melyet történeti irodalmunk egyik legszebb latinsággal megírt barokk-kori darabjának tarthatunk, részletesen foglalkozott a Dózsa-féle parasztháború eseményeivel is. Hatásvadász módon ecsetelte a keresztes hadak kegyetlenkedéseit, majd a megtorlást. Csáky Miklós csanádi püspök kivégzését a következőképp írta le: "És amikor az éj sötétségének leple alatt kevés számú kísérőjével csónakra szállt, hogy ezzel a Maroson [...] átkeljen, s a közeli hegyekben biztos helyre meneküljön, balszerencséjére parasztokra bukkan, akik miután elfogták, s nagy megszégyenítésnek és sok gyalázatnak tették ki, György elé vezették, aki sok ütlegelés és kínzás után a püspököt, miután felvétette vele a szent stólát és az infulát [...], s egy meghegyezett karót /ágyékába szúratott, méltatlan módon megölette. " (fordította Juhász László)

108 Ez az esemény bevezetője volt Dózsa György vérdrámájának. A paraszthadak által elkövetett vélt vagy valós kegyetlenkedéseket keményen megtorolták, a megtorlásnak pedig épp Istvánffy állított emléket közel száz évvel később, amikor igen pontos képet festett az elfogott parasztvezéreket kivégezéséről. A pápai zsoldosok történetének megértése szempontjából két dolog miatt fontos az Istvánffy által leírt paraszt lázad ás. Egyrészt azért, mert a lázadó paraszthad leverése, a megtorlás színjátéka előképe volt a pápai kivégzésnek; másrészt azért, mert Istvánffy Dózsa haláláról szóló szövege sok hasonlóságot mutat a pápai zsoldosok kivégzését megörökítő 13 Payr 1767: Pars IV. Lib. IV. 262-263. "1494" 16 Heltai 1575: [1494. évnél]; Heltai 1973: 431. 17 Barta 1973: 215. és 326. ,s Bonfini 1568: Decas V.. Liber III, 25., 142-143.; Bonfini 1941:235,247.