László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)

TÓTH PÉTER: A lázadók teste és az árulók büntetése. A pápai vallon zsoldosok kivégzése és a megtorlás hóhértechnológiájának kultúrtörténeti emlékei

rály ellen lázadók testének feldarabolása később is általános büntetésnem volt. Ilyen sors várt a Zsigmond király ellen törő Horváti János horvát bánra, Budai Nagy Antal (1437), Dózsa György (1514), Karácsony György (1569-70) parasztvezérekre. 1621-ben Jessenius János híres prágai orvosprofesszort, Rudolf és Mátyás királyok udvari orvosát, a prágai egyetem rektorát szintén ily módon végezték, a cseh felkelésben játszott szerepe miatt. 1631-ben FelsőM agyarországon a zsoldos katonák prédálásai vezettek oda, hogy Borsod, Heves, Abaúj, Torna és Zemplén vármegyék parasztjai, bízva a vármegyei nemesség támogatásában tízezer fős sereget szerveztek Császár Péter, Nagy Ambrus, Tóth Sebestyén, Vida Mihály, Pap György és Vincze János vezetésével, hogy önmagukat a katonák pusztításától megvédjék. A felsőmagyarországi "pórlázadásról" Szalárdy János is megemlékezik Siralmas énekében, illetve Hain Gáspár is röviden kommentálja az eseményeket krónikájában.

91 A szervezkedés vezetőjét Kassán 1632. március 2-án végezték ki, miután több napon keresztül kínozták. Testét ezek után felnégyelték. A lázadásról egymással levelező főurak nem győzték egymást túllicitálni a paraszthadak erejéről és pusztító tevékenységéről. Esterházy nádor a pórsereget a pokol katonáinak nevezte, és gyakran hasonlította őket Dózsa seregéhez. Esterházy a megtorlásban is Szapolyait állította példának, a fővezérek kegyetlen kivégzésén túl a seregben résztvevők testcsonkítását (orruk és ajkuk levágását) is célravezetőnek tartotta.

92 A parasztsereg vezérének kivégzését azonban nem követte súlyosabb megtorlás. A sereg élére Nagy Ambrus állt, aki kérte Forgách Miklós kassai főkapitányt, hogy Császár Péter testét szolgáltassák ki a felkelt parasztoknak, hogy "szabad legyen letenni ;

s eltemettetni." Végül is a megtorlás elmaradt és a felkelők amnesztiában részesültek.

9, 1670. és 1673. közötti éveket mind a vezető elit, mind a háborúktól, katonai visszaélésektől, vallásüldözésektől, a reformáció és az ellenreformáció brutális megnyilvánulásaitól szenvedő köznép társadalmi-politikai feszültségekkel teli kornak élte meg. Az 1672-től fegyveres harccá terebélyesedő kurucmozgalom a rendi függetlenség és a nyugat-európai protestáns vallásháborúkra emlékeztető motívumokkal fonódott össze. A felkelés helytörténeti krónikái kifogyhatatlan borzalmakról számolnak be. A beszámolókban gyakran olvashatunk papok elhurcolásáról, megkínzásáról, fogságra vetéséről, kiheréléséröl, meggyilkolásáról. A felkelést követő megtorlás is hasonlóan borzalmas volt. Pika Gáspárt és vezértársait felnégyelték, karóbahúzták, kerékbetörték, vagy horogra akasztották. A mozgalom leveréséhez tartozott az az érseki hatalmi kezdeményezés (Kollonich Lipót bécsújhelyi püspök és Szelepcsényi György esztergomi érsek vezetésével), melynek következménye volt a protestáns prédikátorok elhurcolása, megkínzatása, gályarabságra vetése.

94 Ritka kivételek is akadnak a felnégyelés ítéletével kapcsolatban, ugyanis a tipikusan férfiakra kirótt büntetés mellett ismerünk néhány nőkre kiszabottat is. Sza91 Hain 1988: 185. 92 A korszakról áttekintöleg: Magyarország története 3. 1985: 873-883. Vö. még Szalárdi 1980. 93 Reizner 1887, 1888. két közlésben. 94 A korszakról áttekintöleg: Magyarország története 3. 1985: 1206-1218. A kegyetlenkedésekről és a megtorlásról Pauler 1869. A prédikátorpereket részletesen ismerteti. Ladányi 1975.