László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)
TÓTH PÉTER: A lázadók teste és az árulók büntetése. A pápai vallon zsoldosok kivégzése és a megtorlás hóhértechnológiájának kultúrtörténeti emlékei
akkor az gonoszok büntetés nélkül ölnek, vágnak dúlnak, fosztanak és ragadoznak [.,,] Ezeket nem az végre mondám, mintha méltó és igaz okból hadakozni szabad nem volna, hanem az végre, hogy az hadakozásnak ártalmas voltát eszünkben vövén, lennénk inkább az békességnek hogysem mint az viadalnak szeretői és az menyére lehetne, még méltó okért se kapnánk minden kicsin dologért fegyvert, mert még az igazokból támadott had sem lehet kár nélkül. " 3 " Európa tehát a 16-17. század fordulóján, vagy pontosabban a 16-17. században folyamatosan hadszíntér volt. A békés évek a historikusok számára is kivételnek számítottak. Magyarországon a tizenötéves háború időszaka a kor emberének is borzalmasnak és kegyetlennek tűnhetett, számukra a béke időszaka a távoli múltba veszett. A kegyetlenkedések következményének, valójában büntetésnek értelmezte Szkhárosi András 1542-ben a Magyarországot pusztító török hadat, a felbukkanó döghalált, és a terményt elpusztító, ezáltal éhínséget okozó sáskajárást. Hasonlóan vélekedett Kulcsár György és Bornemisza Péter is a 16. század mindennapjairól/ 1 Nem véletlen tehát, ha a kortársak a "romlás évszázadáról" beszéltek. 4. A megtorlás során alkalmazott halálnemek hóhértechnológiája Mint említettem a pápai vallon zsoldosok megbüntetése válogatott halálnemek alkalmazásával járt együtt. Ezek egy részének krónikási említése esetleg lehet a kortárs historikusok túlfűtött íráskedvének eredménye, de ezen állításnak ellentmondanak a kegyetlenkedésekről beszámoló párhuzamos források, melyek a megtorlás módozatainak valós végrehajtását erősítik. A leírásokban a következő halál- és kínzásnemeket találjuk: felnégyelés, kézlevágással súlyosbított fővétel, kibelezés, horogravetés, nyársbavonás, nyárson sütögetés, társakkal megétetés, élve eltemetés, vízbefullasztás, állatbörbe varrva élve megaszalás, hátból szíjhasítás. Mindezek külön-külön is borzalmas halálnemek, tömeges végrehajtásukkal azonban még ezen is tudtak fokozni. Az említett büntetés-nemek a következőképp csoportosíthatóak. Az egyik csoportot alkotják a négy holttest-eltakarító őselem (Levegő, Tűz, Víz, Föld) köré szerveződő halálnemek, melyeket megtisztító büntetéseknek nevezhetünk; míg a másik csoportot alkotják az emberi test (Közép) feldarabolásának technikái, melyeket a hatalom-megjelenítő - elrettentő büntetéseknek nevezhetünk. A két csoport (Levegő, Tűz, Víz, Föld = Makrokozmosz és Közép = Mikrokozmosz) közötti alapvető különbség, hogy míg az őselemek köré szerveződő büntetéseknél a holttest eltakarítását a büntetést kiszabok a természetre, addig az emberi testet feldaraboló technikáknál a holttest felszámolását egy erre szakosodott szakértőre, a hóhérra (lictor, carnifex, henker) bízták. ~ Tekintsük át a pápai megtorlásnál alkalmazott büntetésnemeket a fenti csoportosításban. "Magyari 1979: 157. 11 Öze 1991: 80-100. M Ward 1970; Dumézil 1986: 44-70; Ivanov 1984: 157-160; Pócs 1997: 78-79; Hoppal 1986: 529-530; Dülmen 1990: 110.
