László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)

UGHY ISTVÁN: Lőportartók sugallta gondolatok

darabon őrződött meg az a jelenet, amire én utalok, ahol is a hatágú rozettás „napkorongot" két félhold alakú szarv öleli körül. (VIII. tábla, b.). De megnézhetjük a VIII. tábla g-vel, vagy j-vel jelzett ábráját is. Az o-val jelzett rajz még gyanúsabb a tekintetben, hogy mi történik a „tulipán" gyomrában. Vagy vessünk egy pillantást a IX. tábla D jelű, vagy F, G, L jelű ábrájára, s folytathatjuk a sort. Arról lehet szó sejtésem szerint, hogy ez az ősrégi motívum - bika szarva között a napkoronggal, bikafej homlokán forgó rózsás napkoronggal, bikafej szarvai közt hold és csillag - sematizálódott el oly mértékben, hogy társas viszonyuk már tulipánformát imitál. A XVI. tábla ábrái sorjában 1. SZÁMÚ, napkorong forgórózsára felszarvazva egy kalotaszegi kapufélfán, 2. réntehén napkoronggal szarva közt, 3. babiloni pecsétlö henger lenyomata, szarvas szárnyas nappal, 4. az egyiptomi kosfejes Ré-Ozirisz, 5. mükénéi bikafej, 6. indiai bikafej holddal, 7. bikafej holddal csillaggal, 8. Baál isten bika képében, 9. bikafej nappal a szarva közt. „A termékenységkultuszokban a bika holdállat tisztelete az anyaistennöéhez kapcsolódik. Egyiptomban és másutt a hold bika (vagy tehén) hordozta a szarvain a napot. A sumér holdistent arany bikafejjel és lazúrkőszakállal ábrázolták" - írja Jankovics Marcell a „Jelképtár"-ban. Gondolhatunk arra, hogy ez a kétkomponensű ornamentika a holdistennöt ábrázolja? Mindenesetre az megfigyelhető, hogy a tulipán milyen körmönfontan alakítja alakját attól függően, hogy mikor mi a jelentése. A bika után a szarvas fejékére vessünk egy pillantást. A szarvas a nap állata és kultuszának fénykora a történelem előtti vadászidőkre (i.e. 30-12000 végére) esik, mindaz, ami az embert egykor a szarvashoz fűzte, igen mél> nyomot hagyott benne. (J. M.) A XVI. táblán elsőnek egy érdekes rajzot mutatok be, mely egy kusán éremről származik. Látunk egy szarvast és szarvai közt furcsa kacskaringók, melyek mintha a tulipán testét ábrázolnák megfordulva. Nem hiszünk a szemünknek. (XVI. tábla 11. sz.) A 12. számú ábrán két tulipán megfogalmazást látunk, amely a két szembe forduló „S" alakzatot formázza. A tulipán itt magát a napot is jelképezheti? Sőt tulipánnak gondolhatom a kirgiz ládákon szereplő „napot" bekebelező kacskaringókat is, melyek úgy viselkednek, mintha szarvak lennének (XVI. tábla 13.). De tovább merészkedve a veszélyes, ágakkal-bogakkal benőtt ösvényen, amely valamikor járható volt, tulipánmotívumot vélhetek felfedezni azon a szkíta kardhüvelyen is, amelyet többek közt Varga Géza is közöl „A magyarság jelképei" című könyvének 64. oldalán (XVI. tábla 14.) A másik ábra (114. sz. 71. oldal) egyenesen kínálja a feltételezést, hogy az az életfa, mely két lábbal indul egy kétszarvú tulipánból egyenesen a tejutat ábrázolja, (XVI. tábla 15. sz.). Megdöbbentő, amikor a könyv 101. oldalán rábukkanunk a tejutat ábrázoló „tulipánra"! (XVI. tábla 16.) A két lábból kiinduló tejútábrázoláshoz már hasonlítottam magát a kétlábú szarvasagancs darabot is, nem rugaszkodtam messze a valóságtól. Tovább járva ezt az utat (Varga G. könyvében) tulipinu istenhez igyekszünk. A 99. oldalon ha ismét szemügyre vesszük a 130. számú ábrát (itt XVI. Tábla, 17. szmu rajz) még egyszer megállapítjuk, hogy furcsa szerzetek ezek a tulipánok. A nagyobbiknak, amely mondandómnak is tanúja, van egy kisöccse, mely szintén napocskát rejt a kebelében. Belőle, véleményem szerint egy csökevényesített életfa csúcsosodik ki, és ha most visszagondolunk arra, hogy hány tulipán csúcsból