László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)

UGHY ISTVÁN: Lőportartók sugallta gondolatok

a svasztikás, forgórózsás lőportatóink is. A legősibbek mellett, melyek termetre is kisebbek (más volt a funkciójuk?), még ez a két csoport sorolható a legkorábbiak közé (persze ide még más geometrikus díszítésű darab is besorolható). De mondhatni ezek a legmarkánsabbak, melyek ősi, érdekes jeleket őriznek következetesen. Több táblát szerkesztettem jelképvadászatom eredményeképpen. A különböző jelrendszerü csoportok, különböző, szokásban kissé eltérő népcsoportokhoz is kapcsolhatók, de azt hiszem nem az fontos, a lényeg az, hogy ezek a jelek mind hasonló tárgyakon, a szarvasagancs darabokon szerepelnek s itt, a Kárpát medencében. Vajon miért nem cserélik fel, cserélik ki egymás közt, egyéniségükre jellemző jelképegyütteseiket, vagy motívum darabjaikat? Nem kölcsönöznek egymástól motívumjegyeket, pedig egy nagy tájegységen belül játszották szerepüket. Arra is lehet gondolni, hogy különböző anyagokat tartottak bennük valamikor, s ez az eltérő funkció másmás jelegyüttessel jelenítődött meg a külalakon, a külső felületen. Számos olyan diszítő elemet összegyűjtöttem (VIII. és IX. tábla), amelyeknek alakzatát szeretném összehasonlítani az általam tárgyalt motívumokéval (süveges, koronás, tulipános rozetták). Rengeteg néprajzi, használati tárgyat és illusztrációt megnéztem, de pont ilyen alakzatban felhasználva ezt a motívumot nem találtam. Ehhez hasonlót viszont szép számmal, amelyeknek alakja azonban inkább a tulipán formáját mintázza. A gyimesközéploki és a máramarosszigeti egyszarvú lőporszarukon látható motívum (VIII. tábla, a. és b.) ebben a formában más vas eszközökön, például szekeréén is jelentkezik (ennek ábráját itt nem közlöm). Nagyon hasonlít ehhez az az ábra, amelyet Jankovics Marcel közöl (JANKOVi'T'S 1996.), mely egy méhszárnyas napkorongot ábrázol ilyen csápokkal a fején (Vö. IX. tábla, 1.). Ugyancsak nagy hasonlóságot mutatnak a kérdéses motívumhoz azok a cikáda fibulák, amelyek a Kárpát medencéből származnak (VIII. tábla, c). Nem kívánok ezekhez a díszítményekhez erőltetett értelmezéseket kapcsolni, csupán annyit állapítok meg, hogy olyan tulipánábrázolás is létezik, amelynek alsó része tokosán, gumósán kigömbölyödik. Azt a motívumot, amelynek néhány változatát a VIII. táblán mutatom be (i., j., k., n.) a szakvélemény gánátalma ábrázolásnak mondja. Megejtő hasonlóságuk a fentebb említett motívumokhoz az ok, amiért irt bemutatásra kiválasztottam őket. A cikói avar szíjvégen látható diszítmény (VIII. tábla, p.) már külön magyarázatra szorulna. Figyelemre méltóak azok a vésetek, amelyek különböző fejfákon találhatóak (VIII. tábla, r.). Az ábrák sorában a harmadik csaknem ugyanolyan, mint amit a lőporszarukon is megtalálunk. Ugy látszik, ez a motívum így volt használatos bizonyos tájegységeknél, és a fejfákon is. Mi a jelentésük, és miért szerepelnek lőporszarukon is? Több feltételezésen keresztül próbálok közelebb kerülni a megfejtéshez, de szépszerével én is csak tapogatózom. Egyik esetben azt sejtem, hogy gránátalmával van dolgom. Tudniillik ez a motívum igen elterjedt nálunk a népművészetben. Termékenység szimbólum, sok magot tartalmazó, gömbölyű termésével. A mák ábrázolása is hasonló a gránátalmáéhoz, kissé zavar, hogy a motívum háromágú tagja, a „korona" néha hosszan elnyújtott. A magok viszont, amit ez a két növény tartalmaz, a kis körök halmaza, sematikusan ábrázolva, bőségesen jelen vannak a tárgyakon. Nem szabad szem elöl téveszteni azt, hogy ez a jel mindig egy közös keretbe van zárva a