Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)

Bronzkor a Nyugat-Dunántúlon - Vörös István: Németbánya késő bronzkori település állatcsontleletei

A településen előforduló rrúndösszesen 10 db juvenilis/subadultus szarvasmarha maradványok azonban egyértelműen jelzik, hogy az állatok felnevelésével a kifejlett egyedek hasznosítása lehetett a meghatározó. Az élő állat produktumait, valamint az igavonó erejét egyaránt felhasználták. Kiskérődzők- 505 db - 34,2% A kiskérődzőállomány 3 kecske kivételével juhokból állt. Juh - 496 db A juhállományt egységesen kistestű egyedek alkották. Az egyetlen szarvcsap-töredék fiatal állaté, kicsi, „tőzegjuh-szerű". A csontméretek megoszlása (mm., 4. táblázat): humerus dist.epiph. sz.: 30 n-2; radius prox.epiph. sz.: 30-31 n-2; metacarpus prox.epiph. sz.: 17-22 n-3, dist.epiph. sz.: 18,5-24 n-2; tibia dist.epiph. sz.: 24-25 n-5; metatarsus prox.epiph. sz.: 18-23 n-7; astragalus h.: 27-27,5; calcaneus h.: 50-60 n-2. A csontok hosszméretéből Teichert-módszerrel (1975)

2 számított maimagassági értékek a következők: metacarpus - 53,3 és 57,3 cm, astragalus - 61,3 és 62,3 cm, calcaneus 57 és 69 cm. A magassági különbségek a nemek eltérő testméreteiből adódnak. A juhmaradványok anatómiai megoszlása (3. táblázat) és a báránycsontok (31 db) előfordulása húshasznosítást valószínűsít. A kifejlett és a több idős egyed az állomány fenntartás mellett gyapjúhozamot is biztosíthatott. Egy juh jobboldali mandibula corpusán sugárgomba? (actinomycosis) fertőzés okozta elváltozás található. A gennyes csonthártyagyulladás következtében az M

2+3 hiányzik, alvelousa kitágult, a belső mandibula fal on fél dió nagyságú érdes felületű dudor keletkezett. Kecske - 9 db A három egyed csontmegoszlása (3. táblázat) azt sugallja, hogy a maradványok egy-egy kecske levágásából származnak. A szarvcsapok közepes méretűek, egy metacarpus hosszméretéből Schramm módszerével (1967) számított marmagasság 65,3 cm. A németbányai település feltárt részén a kecske közvetlenül a II. periódus legfiatalabb fázisa előtt jelent meg. Sertés - 393 db - 26,6% A még ki nem fejlett állatok csontméretei alapján is a sertésállomány közepes és nagy testű egyedekből állt. A csontméretek megoszlása (mm., 4. táblázat): radius prox.epiph. sz.: 27-30 n-4; tibia dist.epiph. sz.: 26; astragalus h.: inf 30, ad. 40-41 n-3; calcaneus (tuberculum nélküli) h.: inf. 65, juv. 72-85. Az astragalus és a calcaneus hosszméretéből Teichert-módszerrel (1969)

4 számított marmagassági értékek: astg. inf. 53,7 cm, ad. 71,6-73,4 cm; calc. inf. ca. 65 cm, juv. ca. 72-85 cm. A sertéscsontok anatómiai megoszlása (3. táblázat) és a nagyobb számú (54 db) inf/juv. csontok előfordulása húshasznosítást jeleznek. A fej csontok között a nőstény egyedek maradványai dcminálnak. Az őskorban is erdővel borított Bakony területe a sertéstartására ideális hely volt. A sertések testfelépítésére a makkoltatás - meg a vaddisznó közelsége - pozitív hatással volt. Egyéb háziállatok Ló - 3 db A ló ebben a korszakban már nem , Jiúsállat". A németbányai településrészen a ló az ún. átmeneti időszakban jelent meg. Maradványai; epistropheus cran.fr., s. humerus prox.fr., s. os ph. I. ant.fr. A rövid elülső ujjperc alacsony, karcsú csontozató állat maradványa. Kutya - 40 db Az ember vadásztársa, vagyonának őrző-védő állata a kutya. Az ember hitvilágában és mindennapi életében oly sokrétűen alkalmazott - legrégebbi - háziállatot a kutyát az őskorban még rendszeresen elfogyasztották. A koponyát - feltehetően a velő kinyerése végett - rendszeresen széthasították, a hosszúcsontokat pedig a bontás során darabolták fel. Németbányán is legkevesebb hat kutya fejét (3 sin.-2 dext. max.fr.; 6 sin.- 5 dext. mandibula) törték fel, az egyiket középen hasították ketté. Telchert, M.: Osteometrische Untersuchungen zur Berechnung der Widerristhöhe bei Schafen. In. ed.: Clason, A.T., Archaezoological Studies. Amsterdam-Oxford-New York, 1975. 51-69. Schramm, Z-: Die Röhrenknochen und die Widerristhöhe bei der Ziege. Roczniki Wyzszej Szkoly Rolnicyej w Poznaniu. Posen, 36 (1967) 89-105. Telchert, M.: Osteometrische Untersuchungen zur Berechnung der Widerristhöhe bei vorund frühgeschichtlichen Schweinen. Halle-Wittenberg, Kühn Archiv 83/3 (1969) 237-292.