Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)

Bronzkor a Nyugat-Dunántúlon - Ilon Gábor: A késő halomsíros - kora urnamezôs kultúra temetője és teli-települése Németbánya határában

4.2. Bronz A beszerzés irányáról és módjáról semmit sem tudunk. A legközelebbi lehetséges kinyerési helyszín az Alpok vidéke. Onnan akár csere, akár expedíció révén szerezhették be az előkészített (lepények, karikák, rudak, stb.) alapanyagot. 4.3. Üveg A bakony-vidéki nátronüveg gyöngyök 1. valószínűleg helyi gyártmányok, 2. ma még ismeretlen helyről és útvonalon kerülhettek a területre. Eredetük a bór hiánya miatt nem lehet azonos a nyugat-európai példányokkal, vagy ha igen, nem azokkal azonos hagyományokkal dolgozó műhelyekben készültek. A kapcsolatok irányáról és mélységéről ez a leletcsoport tehát semmit sem árul el. 5. A LELŐHELY C-14 ADATAI, BELSŐ IDŐRENDJE ÉS KELTEZÉSE Az adatok már meghatározott állatcsontok méréséből származnak. A vizsgálatokat Hertelendi Ede és munkacsoportja végezte el az MTA debreceni Atommag Kutató Intézetében. 1. minta (Deb-3434) = „C" szelvény 48 cm, kon.: 2992 +/-55 év (BP) two Sigma cal BC:1384 (1211) 1024 év 2. minta (Deb-3435) = „A" szelvény 220-245 cm, kon.: 3082 +/- 41 év (BP) two Sigma cal BC: 1423 (1362, 1350) 1216 év 3. minta (Deb-3437) = „D" szelvény „b" gödör, kon.: 3051 +/- 44 év (BP) two Sigma cal BC: 1408 (1292) 1129 év 4. minta (Deb-3760) = ,3" szelvény legkorábbi ház padlójáról, edények mellől, kon.: 3039 +/- 48 év (BP) two Sigma cal BC: 1408 (1279) 1108 év Az „A" szelvényből származó 2. sz. (Deb-3435) és a ,3" szelvényből származó 4. sz. (Deb3760) minták a kistelep I. periódusának abszolút keltezését adják meg. A ,J0" szelvény „b" gödre 3. sz. mintája (Deb-3437) a stratigráfiai megfigyelések szerint az I. periódus végét, a II. periódus kezdetét jelöli. A II. periódus végső fázisára esik a „C ' szelvény 1. sz. mintája (Deb-3434). Miután a Bakony-vidékéről - tudomásunk szerint - ezek a késő bronzkor első radiocarbon adatai, márcsak ezért sem abszolutizálhatok. Ugyanakkor tájékoztató jelleggel, a kistelep létezésének időtartamát kb. 150 évben határozzák meg, i.e. 1362/1279 - 1211, illetve 1216/1108 - 1024 év között táján (31. ábra). A megfigyelt padlók száma (köztük több, rövid időn belül végzett újrasározás) és a fa-(sározott) paticsszerkezetes házak (faépítmények) átlagos élettartamának (3050 év) ismeretében ez egy elfogadható időintervallum. 191 EKTM RA 1123-94. Az 1-3. minták vizsgálata az 1742. sz. OTKA támogatás keretében prof. Szöőr Gyula kutatásának részeként készültek. A 4. minta költségét a Römer F.-Esterházy K. Alapítvány (Pápa) fedezte. Adatlap kelt: 1995. december 8. 192 Archeological Survey in the Mediterranean Area. (Szerk. Keller, D. R. - Rupp, D. W.) BAR IntSer 155. Oxford, 1983. 416. szerint görögországi adatok alapján a házak „életkora" 25-30 év lehetett. Jankovlch B. D.: A felszíni leletgyűjtés módszerei és szerepe a régészeti kutatásban. Régészeti továbbképző füzetek 4. Budapest, 1993. 27. alapján a 9-10. század, de az Árpád-kori telepek házaira ugyanez igaz. Müller R.: Karoling udvarház és temetője Zalaszabar-Borjúállás-szigeten. In. Honfoglalás és régészet (Szerk. Kovács L.) Budapest, 1994. 95., Körmcndy J,: Fa- és sövénytemplomok a Veszprémi Egyházmegye területén a XVIII. században. VMMK 10 (1971) 54. szerint „alig 40-50 év". Bakó F.: A faépítkezés emlékei Heves Megyében. EME 5 ( 1967) 192. szerint egy nagyrédei ilyen házat kb. 50 év után újítottak fel.