Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)

Bronzkor a Nyugat-Dunántúlon - Ilon Gábor: A késő halomsíros - kora urnamezôs kultúra temetője és teli-települése Németbánya határában

Borzavár-Bocskorhcgy I. területén.

6 1870-ben gr. Lazanszkyné végeztette a következő, ,4cincsszerző" célzatú „kutatást" Bakonyszentlászló-Zöröghcgy Ül. területén. Ezt követte 187576-ban Römer F., Friedrich B. és Miháldy I. ásatása Bakonybél-Vall, -Gáthegy, -Tuskós és Bakonyszűcs-Százhalom I. lelőhelyeken.

8 1899-ben Récsey V. a bakonybéli Erdőlába (Szentgálifoldek) határában mintegy húsz halmot vágatott át.

9 1911-ben Jankó L. Borzavár-Alsótündérmajor I. és B. lelőhelyen egy, illetve kettő, valamint Zirc-Tündérmajor II. halomsírjai közül két halmot tárt fel. Borzavár-Alsótündérmajor II. területén szintén 191 l-ben Laczkó D. is feltárt három sírt.

10 1904 és 1911 között Schädel J. több mint négy, 1905-ben Laczkó D. egy halmot ásattak meg Farkasgyepü-Pöröserdő B. lelőhelyen.

11 1913-ban Laczkó D. és Rhé Gy. Lókúton szétszántott halomból mentettek meg leleteket. 2 1934-ben Csöglén Nagy L. ásatott meg egy halmot.

13 1948ban Mészáros Gy. és Nagy L. egy halmot kutattak meg a Pöröserdő I.-en.

14 A kutatás új fázisa, amely már a települések megismerésére is irányult Nováki Gy. 1962-63. évi Bakonyszcntlászló-Kesellőhcgy n. földvárának szondázásával indult. Ugyanő 1965-66-ban a Bakonyszenükirály-Zöröghegy II. és 1968-ban a Zöröghegy I. vizsgálatával folytatta a korabeli erődített telepek kutatását. Mithay S. 1967-ban a marcalgergelyi Bicsakdombon szondázott meg egy kistelepet. Ugyanő 1968-ban tárt fel egy halmot a bakonyjákói Somháton (Disznóállás), s folytatta a munkát 1977-79 között. 1978-79-ben és 1982-ben a halomsírok melletti kistelepet is megszondázta. Patek E. 1968-ban ugyancsak kistelepet vizsgált a borsosgyőri Téglagyárnál, és a pityerdombi halom egy részét is megásta. 1969-ben ásatta meg a bakonyszűcsi Százhalom I. 160. sz. halomsírját. 1976-ban a farkasgyepüi Pöröserdő I.-ben Mithay S. egy halom több mint felét kutatta meg. Ugyanő 1978-ban és 1980-83-ban Ugod-Katonavágás I. lelőhelyen 21 halmot, Katonavágás II.-n 1984-85-ben két halmot tárt fel.

21 1985-ben sikerült megtalálnunk az egyik kistelepet Farkasgyepün a Pöröserdő n. és a Sírhalmos-tábla között. Szondázását 1987-ben végeztük el. 1984-87 között történt meg - e munka szerzőjének vezetésével - a németbányai Felsőerdei-dülői (Pásztorkút) leletmentés, amely a temető és egy kistelep szondázására terjedt ki. 1988-ban Jungbert B. Isztimér-Csőszpusztán egy halomsír teljes feltárását végezte el.

24 6 MRT 4. 18/3. MRT 4. 11/12., 47. 8 MRT 4. 2/7., 16., 13/9. 9 MRT 4. 2/13. 10 MRT 4. 18/5-6., 81/7. 11 MRT 4. 27/2. 12 MRT 4. 42/2. 13 MRT 3. 11/7. 14 MRT 4. 27/1. 15 MRT 4. 12/12., 11/10-11. MRT 4. 46/2. publikálatlan. Ld. erről Kőszegi F.: A Dunántúl története a későbronzkorban. BTM Műhely 1. Budapest, 1988. 159. MRT 4. 4/8., Jaakovka K- 1992. I. rész 3., anyaga publikálatlan. Ásatási naplója Gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum Régészeti Adattára (továbbiakban: EKTM RA) 967-78., 971-81., 993-83. MRT 4. 17/5-6., A halmot az 1980-as évek első felében bejelentés nélkül eldózerolták. Iloa G.: A Magyarország Régészeti Topográfiája 4. kötetének (hajdani pápai járás) kiegészítése 1970-1994. PáME 5 (1995) 75., Patek E-: Ein spätbronzezeitliches Grab von Bakonyszűcs-Százhalom. AAH 22 (1970) 48., V. tábla 19 MRT 4. 13/9. 20 Iloa G.: Későbronzkori temetkezés és település Farkasgyepün. PáME 1 (1988) 21-22., 5-6. ábra, Jaakovtch K. 1992. 43., 32. ábra 21 MRT 4. 75/13., Mithay S.: Beszámoló az Ugod-Katonavágási későbronzkori ásatásokról. PáMÉ 1 (1988) 718., MRT 4. 75/14., Iloa G.: Újabb későbronzkori halomsírok Ugod-Katonavágásról. PáMÉ 3-4 (1992) 8596. 22 Iloa 1988. 22-27., 7-1 1. ábra 23 Iloa G^ Egy fibulatípus újabb előfordulása Északnyugat-Dunántúlon. VMMK 17 (1984) 69-79., Iloa G,: Egy sírepítménytípus a Bakony-vidéki későbronzkorban. VMMK 18 (1986) 83-93., Ilon G.: Adatok az Északnyugat-Dunántúl későbronzkorának bronzművességéhez. PáMÉ 2 ( 1989) 15-32. 24 Jungbert Béla jelentése RF I. Ser 1. No. 42 (1991) 1 5-16.