Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)
Bronzkor a Nyugat-Dunántúlon - Költő László: Néhány nagy antimontartalmú bronzkori bronztárgy röntgenemissziós analízise
ACTA MUSEIPAPENSIS PÀP AI MÚZEUMI ÉR TESÍTÖ 6 - 1996 KÖLTŐ LÁSZLÓ NÉHÁNY NAGY ANTIMONTARTALMÚ BRONZKORI BRONZTÁRGY RÖNTGENEMISSZIÓS ANALÍZISE A most közölt adatok részét képezik egy nagyobb összehasonlító vizsgálatsorozatnak, így alapvetően adatközlésnek szánjuk. A vizsgálat tárgyát túlnyomó részt a Velem Szent Vid-hegyről származó leletanyag képezte, amiket a korábban végzett analízisek eredményei alapján feltételezhetően nagy antimon tartalmú bronzok öntésével állítottak elő. Összehasonlító anyagként mellettük bevontunk a vizsgálatba néhány, egyéb lelőhelyen előkerült tárgyat is. Az analíziseket az MTA Atommagkutató Intézetében kifejlesztett, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságán Kaposvárott üzemelő, NZ-854-es röntgenemissziós analizátorral, jód-125 izotóp gerjesztéssel végeztük el. Ugyanazon a tárgyon, illetve biztosan összetartozó tárgytöredékek különböző darabjain is végeztünk méréseket, részben a mérési hiba megállapítására, részben a tárgyakon belüli inhomogenitás vizsgálata céljából. Ennek keretében megállapíthattuk, hogy a kész tárgyakon belül legtöbb esetben az inhomogenitás tulajdonképpen összemérhető a mérési hibával (reprodukálhatósággal), az úgynevezett öntőlepények inhomogenitása azonban számottevő lehet. A dendrogramok tanúsága szerint a velemi bronzok között alapvetően csupán egy csoport választható ki, amelyet a 20-30% közötti ón, és 60-65% közötti réztartalom jellemez (1. ábra). E mellett az antimon tartalom erre a vizsgált halmazra nézve alacsony, illetve közepes értéket mutat. Ugyanez állapítható meg, ha a sorozatban vizsgált összes tárgyat összehasonlítjuk (2. ábra). Nem tudunk azonban az átlagos összetétel alapján különbséget tenni a különböző funkciójú tárgyak között, mint ahogyan nem válnak szét a nagyobb antimon tartalmú tárgyak sem önálló csoportokra. Bár az elemzett minta mennyisége nem enged meg egyelőre messzemenő következtetést, ez a jelenség talán arra utalhat, hogy az antimonnal való ötvözés esetlegesebb arányokban történhetett, A nagy antimontartalmú bronzok analízise a Bradford-i egyetemen elindított, metallurgiai elemzésekkel összekötött programba illeszkedik, aminek során a különböző analitikai módszerek összehasonlítását tűztük ki egyik alapvető célul. A méréseket 1996-ban Kaposvárott végeztük, amelyeket az OTKA T 018191 számú pályázatának anyagi támogatása révén valósíthattunk meg. Gór-Kápolnadomb (RF I., 45, 1993. 10), Celldömölk-Izsákfa-Guta dűlő (RF I., 37, 1984. 10.), BakonyjákóMalomoldal (RF I., 36, 1983. 5.). A góri mintáknál a magasabb sorszámok korábbi vizsgálatok folytatására utalnak. Ezek főként a lelőhelyen talált salakokon történtek, amelyek eredményei anyagvizsgálati módszerrel is bizonyították a helyi bronzöntés meglétét. (Költő L.: Röntgenemissziós analitikai mérések a GórKápolnadombról származó mintákon. Kéziratos jelentés.) Ilon G.: Beiträge zum Metallhandwerk der Urnenfelderkultur - Gór (Kom. Vas, Ungarn). In. Die Osthallsattkultur. Akten des Int. Symp. Sopron, 1994. Archaeolingua 7, Budapest, 1996. 183. A módszer részleteit, az általános mérési paramétereket és a minta előkészítés leírása többek között megtalálható: Költő L.: Avar kori bronztárgyak röntgenemissziós analízise. SMK 5 (1982) 8-10., ill. Költő L.: - Kis Varga: The examination of platings of late Avar bronze casts. Problems of completion, ethics and scientific investigation in the restoration (3 Int.Rest.Sem. Veszprém, 1981. 128-140.). Az ott leírtakhoz képest a mérési körülményekben annyi változás történt, hogy vas helyett ólom mintatartót, a titán helyett pedig alumínium kollimátort alkalmaztunk, a minta előkészítés hagyományos mechanikus módszerrel történt. A mérőrendszer pedig a spektrum megjelenítést, tárolást és értékelést egyaránt lehetővé tevő személyi számítógéppel lett összekötve. A dendrogramokat transzformáció nélküli, euklideszi távolságmátrixokkal, a legközelebbi szomszédmódszer alkalmazásával képeztük.
