Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)
Bronzkor a Nyugat-Dunántúlon - Torma István: A tokodi csoport és a dunántúli mészbetétes kerámia nyergesújfalui temetője
ACTA MUSEIPAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 6-1996 TORMA ISTVÁN A TOKODI CSOPORT ÉS A DUNÁNTÚLI MÉSZBETÉTES KERÁMIA NYERGESÚJFALUI TEMETŐJE A Duna deli partján, Esztergom és Komárom között fekvő Nyergesújfalu környéke gazdag a bronzkori lelőhelyekben, különösen a hatvani kultúra tokodi csoportját és a dunántúli mészbetétes kerámiát képviselte már korábban is sok lelet. 1974-ben a nyergesújfalui Viscosa-gyár bővítéséhez a Dunától délre 500 m-re földgyalukkal elhordták egy kelet-nyugati irányú, mindössze 0,5-1,5 m magas homokdombot is. A homokdombon bronzkori sírok kerültek elő. A lelőhelyet az esztergomi múzeum a földmunkák megkezdésétől figyelemmel kísérte, a gépek leállítására azonban nem volt lehetőség, ezért a leletmentést rohammunkában kellett elvégezni. A leletmentés, amely kb. 130 x 40 m-es területre terjedt ki, összesen 187 objektumot eredményezett. A 177 bronzkori sír közül 49 a hatvani kultúra tokodi csoportjához, 119 pedig a dunántúli mészbetétcs kerámiához tartozik. 9 sír kulturális besorolása nem végezhető el. A sírok legnagyobb részét a földgyalu többé-kevésbé megrongálta, mert a homokban nem rajzolódtak ki a sírfoltok. Nem tudtuk a sírok mélységét sem mérni, a mai felszíntől számítva általában 0,5-0,8 m mélyen lehettek. A temetőt három oldalról tudtuk lehatárolni, a legkeletibb sírok a homokdomb keleti szélén foglaltak helyet, a temető északi és déli szélét is a homokdomb kiterjedése szabta meg. Nyugati irányban a bolygatatlanul hagyott területen további sírokkal számomatunk. A nyergesújfalui temető mind a tokodi csoportnak, mind a dunántúli mészbetétes kerámiának legnagyobb feltárt temetője. Leletanyaga jelentősen hozzájárul mindkét kultúra belső időrendjének és a két kultúra közötti kapcsolat megismeréséhez. A tokodi csoport sírjai a temető egész területén szétszórtan helyezkednek el (1. térkép). Kivétel nélkül umás temetkezések. Az urnát rendszerűit tállal takarták le, az urnába a hamvak fölé bögrét, esetleg kis tálat helyeztek. Ritkábban kis méretű urnát, 2-3 bögrét és tálat is tettek a hamvak fölé (1. t. 1-2.). A bronzmellékletek a hamvak között feküdtek. Néhány kettős temetkezést is feltártunk. A dunántúli mészbetétes kerámia sírjainak is túlnyomó többsége umás temetkezés, mindössze 8 szórt hamvasztásos sírt tártunk fel. A hamvak és az edények elhelyezése hasonló a tokodi csoportnál megfigyeltekhez, gyakori azonban, hogy az urnán kívülre is több edényt helyeztek. A korábbi időhöz viszonyítva megnő a mellékletek száma, előfordul 20 edény is egy sírban (1. t. 34.). Bronzmellékletet viszont nem találtunk egy sírban sem. A tokodi csoport sírjaiban elsősorban a csoport többi temetőjéből is ismert edénytípusok voltak. A tölcséres nyakú, tojástestű vagy zömökebb kettős kúpos testű urnák két fülű és négy fülű változatban fordultak elő. Díszítésük az edény alsó részére korlátozódik, ahol seprűzés (2. t. 10.) vagy befésült minta található. Előfordul a textilminta is (2. t. 11.), nem ritkák az érdesített felületű példányok. Érdekes a 183. sír áttört csőtalpon álló urnája (2. t. 7.), amely egy tálkával és egy lábon álló kis edénnyel együtt volt (2. t. 8.). Utóbbinak alakja és díszítése megegyezik a csoport bögréivel, azoktól az öblén elhelyezett két kis fül különbözteti meg. Az urnát borító mély tálak rendszerint szintén tölcséres nyakúak, díszítésük is hasonló (3. t. 18.), az urnákba gömbszelet alakú kisebb tálakat tettek. Több példány képviseli a csoport legjellegzetesebb típusát, a nyomott gömbtestű, tölcséres nyakú, gazdagon díszített bögrét (2. t. 1-3., 3. t. 5-6.). Gyakoriak a deformálódott bögrék (2. t. 4-5.). A leletmentést Horváth István vezette, részt vett benne H. Kelemen Márta és Torma István. A feltárás az MRT 5. 15/15. lelőhely pontosabb lokalizálását és hitelesítését tette lehetővé. A leleteket az esztergomi Balassa Bálint Múzeum őrzi (Ltsz.: 78.1.1 - 78.186.3.).
