Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)
A veszprém megyei középkor-kutatás új eredményei - Takács Miklós: Veszprém megye 10-11. századi kerámiája
lelni.' 01 Bár meg kell jegyeznem, hogy az 1. házban e vassalkantyún kívül olyan cseréptöredékeket bontott ki Bóna István, amelyeket egyértelműen a 11. századra keltez a fogaskerék-mintás díszítésük (6. tábla 12.). (E díszítési módról alább szólok részletesen.) A Zirc-kistemplomi anyagban szintén vannak olyan edénytöredékek - pl. számos fogaskerék-mintás darab (4. tábla 110.), illetve egy kisalföldi „a" típusú bogiácsperem (3. tábla 1.) - amelyek semmiképp sem keltezhetők a 900. év elé. Végezetül, úgy tapasztaltam, hogy az általam átnézett várpalotai és zirci kerámiában nem akadt egyetlen egy, csak és kizárólag a honfoglalás elé keltezhető töredék sem. így, a fentebb felsoroltak miatt mindkét feltárás esetében közöltem az egész fellelhető leletanyagot, vállalva az esetleges tévedés kellemetlen következményeit is. A hullámvonal-köteggel ellentétben az egyágú eszközzel bekarcolt hullám- vagy egyenes vonal (4. tábla 10-13, stb.), valamint a hegyes eszközzel beböködött pontsor (6. tábla 1., 9. stb.) az Arpád-kor későbbi évszázadaiban készült cserépedényeken is szép számmal kimutatható. így e két díszítés esetében nem az alsó, hanem a felső időhatár a bizonytalan. Igen érdekes továbbá a fogaskerék-minta (4. tábla 1-10.) időrendje is. A 10-11. századi temetők, így pl. Halimba kerámiája 1 vagy a kincsleletek edényei 104 alapján nagy valószínűséggel lehet arra következtetni , hogy e minta a 10. századra nem jellemző, hanem csak all. században terjedt el. Egyes elgondolásokkal ellentétben azonban e minta nem tűnik el a 11. század végén, csak ritkábbá válik. A fogaskerék-mintával kapcsolatosan még mindenképp ki kell emelnem, hogy azt igencsak kedvelték a Veszprém megyei 10-11. századi gölöncsérek, hiszen e tájegységben jóval több példája akad, mir.t pl. a szomszédos Győr-Moson-Sopron megyében. A cserépedény-készítés utolsó fázisa az égetés. Az égetés minősége alapján a Veszprém megyei telep feltárásokon és terepbejárásokon lelt 10-11. századi edények nagyjából megfelelnek az országos átlagnak. így az edények felületén megfigyelhető leírott vörös, bama vagy szürke színek skálája igencsak gazdag. Ennek oka részint agyagok eltérő nyomelem-, pl. vastartalma, részint az égetés eltérő hőmérséklete, részint pedig azon körülmény milyen mértékben tudta a gölöncsér szabályozni az levegő bejutását az égőtérbe. Az égetéshez szükséges levegő bejutásának szabályozatlan voltára utal az, ha egy-egy edénytöredék felületén foltokban több színárnyalat (1. tábla 1., 2. tábla 2., 6., 8. stb.) is előfordul. Ezzel szemben viszont Veszprém megyében sem tekinthető igazán ritkaságnak az, ha egy-egy 10-11. századi edénytöredék színe egységes. Fentebb már utaltam egy olyan edénycsoportra, amelynek tagjait a jól átszitált homokkal történt soványításon túl éppen élénkvöröses narancssárga színük (2. tábla 9., 3. tábla 4. stb.) jellemez. E csoport pontosabb értékelését csak további leletegyüttesek pontosabb feldolgozása után lehet majd elvégezni. Annyit azonban már a Győr és Mosonmagyaróvár környéki valamint a Veszprém megyei leletek alapján is ki lehet jelenteni, hogy élénkvöröses narancssárgára égő agyagból nem elsősorban asztali edények készültek. Az ilyen edények többsége ui. közepes nagyságú, általában erősen kihasasodó fazék, bár élénkvöröses narancssárga színű cserépbográcsra is akad több példa. Egy átfogó gyűjtés nélkül az élénkvöröses narancssárgára égetett edények területi elterjedéséről is igencsak kockázatos nyilatkozni. Annyi azonban így is bizonyos, hogy nyugati irányban Mosonmagyaróvár környékéig, északon pedig Nyitráig (Nitra, Szlovákia) bizonyosan fellelhetők ilyen darabok. 1 1UI Bóna 1963. 122. LDMV Lsz.: 63.483.2. 102 Lásd pl az alábbi, kisalföldi leletegyütteseket: Takács 1993, A kisalföldi... 7. t. 8., 9. t. 2., 10. t. 5., 6.; 11. t. L, 3., 6., 7., 10., 11.; Takács 1993. Árpád-kori... 8. kép 1., 5., 6., 9. 103 Török 1962.69., 11. ábra 185., 200.; 76., 18. ábra 599.; értékelésük: Török 1962.96. 104 A perdöntő e vonatkozásban az andomaktályai edény: Parádi 1963. 223. 105 Hangsúlyosan kiemeli e tényezőt Mesterházy 1974. 215-217; Szabó 1975. 23. 106 Lásd pl. az alábbi edénytöredékeket: Mithay 1988. 9. ábra 1-3., 5.; 16. ábra 1-12.; Holl I: Sopron középkori városfalai IV. ArchÉrt 100 (1973) 24. ábra 4.; Parádi N.: Keramikfunde. In: Parádi N. - Holl I.: Die Erforschung des mittelaterlichen Dorfes Nagykeszi. MittArchlnst 12-13 (1982-83) 13. t. 4-6. Összefoglalóan elemeztem e mintát: Takács 1993. Árpád-kori... 219; Takács 1996. Formschatz... (sajtó alatt) 107 Takács 1995 (1996)63. Gabriel Fusek szíves szóbeli közlése alapján, amiért hálás köszönettel tartozom.
