Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)
A veszprém megyei középkor-kutatás új eredményei - Takács Miklós: Veszprém megye 10-11. századi kerámiája
cserépbográcsok legalább két, de inkább három típusa 14 ). Azaz, a magyar honfoglalás az edényművesség terén is jelentős változásokat hozott magával, de egyáltalán nem eredményezte a korábbi fazekashagyományok teljes eltűnését. A honfoglaláskori kerámia kutatásának jelen állására egy sajátos kétarcúság jellemző. Egyrészt, a fentebb felsorolt kutatók révén manapság már eléggé megbízható módon írható le ezen időszak edényművessége, legalábbis alapvonalaiban. 15 Másrészt azonban egy-egy ép vagy töredékes edény keltezése során a belső tipológia helyett tanácsosabb a kísérőleletek időrendjére támaszkodni, mert az előbbiek hiányában még igen nagy a bizonytalanság. így - néhány szerencsés kivételtől eltekintve - általában még nem lehet szűkíteni a 10. század elejétől all. század végéig tartó, igencsak tág időkeretet. Sőt, gyakran adódik az is, hogy a mai tudásunk nem elégséges annak eldöntéséhez, vajon az illető edény a honfoglalást megelőző vagy azt követő évszázadban készülte. Az időrendi vizsgálat lehetőségeinek ugyanis szűk határokat szab a fentebb már vázolt két tényező: részint az, hogy a kutatástörténet ellentmondásos alakulása miatt a korszak edényeinek igen nagy hányada még közöletlen; részint pedig az, hogy a magyar honfoglalás csak egy bizonyos mértékig alakította át a korabeli Kárpát-medence fazekashagyományait. A hosszú időn át alkalmazott edény formázási és díszítési eljárások pedig kétségkívül nem kedveznek a pontos időrend kidolgozásának. Kiderült továbbá, hogy az időrend pontosítása, illetve az egyes műhelyhagyományok szétválasztása az új haza egészének keretei között nem végezhető el. így egyre fontosabb feladatként fogalmazódik meg^ egy-egy kisebb, vagy nagyobb tájegység edényművességének részletekig hatoló elemzése. Mivel csak ilyen, egy-egy lelőhelyre vagy régióra korlátozódó vizsgálatok révén végezhető el a forma- és mintakincs pontos leírása és osztályozása. A szkeptikusokkal ellentétben ki kell mondani: e fáradságos aprómunka természetesen nem öncélú. A kísérőieleitek pontos keltezése mellett ugyanis ez a másik előfeltétele az egyelőre még igencsak tág időrendi keret szűkítésének. Azaz, az eddigi feldolgozások módszertanát megfordítva, éppen egy-egy kisebb tájegység részletes feldolgozása hathat vissza a Kárpát-medence egészének j obb megismerésére is. Veszprém megye e vonatkozásban is igencsak fontos tanulságokkal szolgálhat, hiszen Mesterházy Károly már 1974-ben hivatkozott (az akkor még csak egy rövid utalás alapján ismert) királyszentistváni edényegyüttesből levonható időrendi következtetésekre. így, a fenti gondolatmenet értelmében egyáltalán nem tűnik másodrangúnak a dolgozatom témájául választott kérdés: pontosan milyen volt Veszprém megye 10-11. századi edényművessége. Tanulmányom megírásához látszólag a nehezebb utat választottam. Ugyanis nem a megye jól feldolgozott 10-11. századi temetőinek, így pl. a Halimba-cseiesinek 1 , a Veszpiém-sashegyinek túl kései időrendet alaposan bírálta: Bóna 1985. 227-229.; Vékony 1988. 295-298.; Wolf M.: Előzetes jelentés a borsodi földvár ásatásairól (1987-1990). JAMÉ 30-32 (1987-1989) 427-428.; Révész L>: Honfoglalás- és államalapítás kori temetők Miskolcon. In: Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből. Miskolc város történetének dokumentumai II. (Szerk.: Rémiás T.) Miskolc, 1992. 107. E sorok írója új szempontokat igyekezett felvetni a „hengeres nyakú" edények rendszerezéséhez egy, a közelmúltban felolvasott tanulmányában: Takács M.: Formschatz und exaktere Chronologie der Tongefasse des 10-14. Jahrhunderts der Kleinen Tiefebene. AAH 1996 (sajtó alatt) Takács M.: Die arpadenzeitlichen Tonkessel im Karpatenbecken. Varia Arch Hung. Budapest, 1986. 111126. Ilyen áttekintést több, a közelmúltban megjelent vagy megjelenés alatt álló munkámban igyekeztem nyújtani: Takács M.: A honfoglaláskori agyagművesség. In. „Őseinket felhozád..." A honfoglaló magyarság. Kiállítási katalógus. (Szerk. Fodor I.) Budapest, 1995. (1996) 62-63.; Takács 1996. Formschatz...; Takács M.: A honfoglalás-kori edényművesség, (Kutatási helyzetkép és további feladatok). In: „Honfoglalás és néprajz". (Szerk. Paládi-Kovács A. - Kovács L.) (sajtó alatt). Lásd pl.: Takács M.: 10-14. századi falvak a Kisalföldön, (kerámia, építmények, településszerkezet.) kandidátusi értekezés - Budapest-Győr, 1993. 65-145.; Takács M.; A kisalföldi Árpád-kori cserépbográcsok pontosabb időrendje. (Egy kísérlet a leletanyag rendszerezésére. ) HOMÉ 30-31/2 (1993) 447-479.; valamint Takács 1996. Form schätz... 17 Mesterházy 1974. 215. 18 Török 1962.
