Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)

Bronzkor a Nyugat-Dunántúlon - Gyulai Ferenc - Torma Andrea: Az urnasíros kultúra góri településének növényleletei

libatop egyben rudcrália is, azaz nitrogénben gazdag taposásos terület faja. Minthogy ezen fajok kultúrnövényekkel együtt kerültek elő, ezért nem tévedünk ha azok gyomfajainak tartjuk őket. Az egykori környezetből származó fajok 27%-ot tesznek ki, s ebbe beleértendőek a ruderáliák is. A telep közelében víz, mocsár lehetett. A leletanyagban talált mocsári csetkáka ugyanis magassásos faj. A rét meglétét is valószínűsíthetjük. Ez a rét semmiképpen nem volt nedves, inkább átlagos termőlielyű, olykor száraz, ainint erre az innen származó pulia és sudár rozsnok csupasz szemek és tej oltó galaj félkaszatok utalnak. Erdő közelségét feltételezi a sarlós gamandor mag. A fehér mécsvirág, a porcsin keserűfű, a közönséges vasfű és a magyar vagy árva rozsnok fajok ruderális (taposásos) gyomtársulás tagjai és minden olyan emberi behatásnak kitett területen (áikok, utak mentén, töltésoldalakon, parlagon, épületek környékén) megtalálhatóak, ahol a talaj nitrogénben gazdag, esetleg trágyázott. Mindez azt bizonyítja, hogy az egykori telep lakói élénk, magas színvonalú és változatos mezőgazdasági tevékenységet folytattak: a növénytani leletanyag 94%-a kultúrnövény maradványa (6. ábra). A leletanyag feldolgozása így sokban hozzájárul a hazai késő bronzkor és kora vaskor növénytermesztéséről eddig megszerzett ismereteink bővüléséhez . Gyulai F.: Environment and Agriculture in Bronze Age Hungary. Archaeoiingua. Budapest, 1993. 59. 14 f.