Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)
Bronzkor a Nyugat-Dunántúlon - Szabó Géza: Az umamezős kultúra fémművessége a régészeti kísérletek tükrében
A Szakály-Fütyülős és Kisdorog-Hcgyiszántók lelôlielyeken talált kaiikaleletek között jelentős számban találunk olyan kör keresztmetszetű darabokat, amelyek felületén 5-9 alig bemélyedő, közel párhuzamos vonalból álló, spirálisan köifjefutó díszítés látható. (1. ábra) A díszítés a karika végeinek közelében hiányzik; a külső oldalon is gyakran csak elmosódottan látszó bemélyedéseket a karika belső oldalán még kevésbé lehet észrevenni, a karikák végein pedig egyik oldalon egyenetlen, elmosódott szélű törésfelület, a másikon pedig gyakran legömbölyített végződés látható. Hasonló leletek a dunántúli kincsleletekben gyakran előfordulnak, de az Alföldön is megfigyelhetők - a nagy fémműves központok környékén és a mindössze pár házból álló településeken egyaránt. A díszített karikákon gyakran a további feldolgozásra utaló kalapálási, alakítási vagy vágási, darabolási nyomok is jól láthatók. Az említett karikákat a tárgyakon megfigyelhető jelenségek és a régészeti kísérletek tanúsága szerint úgy készítették, hogy először egy vékonyra sodort, egymás mellett kifeszített vékony húrokon ferdén végighengerített viaszszálat méretre vágtak vagy törtek, majd az egyenes szálat beágyazták. A diszítőminták vékonysága finom szemcsézettségű beágyazóanyagot bizonyít. (1. ábra) Feltehetően először egy hígabb agyagréteggel vonták be a viaszmintát, majd a jobb száríthatóság érdekében lazább szerkezetű, esetleg szerves anyaggal soványított öntőformát készítettek. Egyszerre akár többszáz viaszforma is készülhetett, s egymás mellé beágyazva egyidejűleg többet meg is önthettek. A megöntött szálakról, mint azt a tárgyak egyik végén legtöbb esetben látliató ridegtörésre utaló felületek is mutatják, még melegen letörték az öntőcsapot, azután felmelegítették, hőkezelték a még egyenes bronzszálat, hogy a kívánt formára tudják hajlítani. így egy egyszerű technológiai eljárással nagyszámú nyersanyaghoz jutottak, mely akár rúdon, akár bőrszíjra fűzve könnyen szállítható és sokoldalúan felliasználliató volt. Mint említettem, ez csak egy a lehetséges nyersanyagfonnák közül, hiszen szinte minden nagyobb, ipari méretekben termelő fémműves központ kialakítliatta a maga sajátos termékei mellett a nyersanyag foirnáinak skáláját - akár eszközök, ékszerek, fegyverek formájában is. Ismerünk használatra egyébként alkalmatlan, pl. sarló alakú ingótokat mint amilyet Hampel J. közöl Kajnyikfalváról vagy nyolcszögletű rudat, amilyen pl. Regöly-Veraváitxil ismert. 19 Ez utóbbin még a darabolás menete is jól megfigyelhető, amely során a további felhasználáshoz kisebb darabokat vágtak le a tömör rúdból. A vágásnyomok és a törésfelület arra utal, hogy a felhevített rudat vésővel vagy - mint azt a gyakorlatban mi is kipróbáltuk tokos baltával körbe bevagdalták, majd letörték belőle a szükséges nagyságú darabot. A 800 °C fölé hevített bronz egyébként annyira kilágyítliató, hogy a vágásfelület teljesen simává válik, mint például a üszaszentirnrei kincs öntőlepénye estében, amelyből egy körcikket vágtak ki feltehetően hasonló módon. A kísérletek során liasznált szerszám - előzően gondosan felkeményített, jól kikovácsolt tokos balta - éle a többszöri vágás után sem sérült lényegesen. A rúd bevegdalása után, kiliasználva azt, hogy a bronz kb. 600 °C-on rendkívül rideggé válik, a forró bronztömbre mért kalapácsütésekkel a bevagdalásoknak megfelelő méreteket törtünk le belőle. Máskor, amikor öntéshez daraboltuk föl a nagyobb bronztömböket, nem vagdaltuk be előre, hanem ridegtőlésssel daraboltuk apró, alaktalan darabokra. A jellegzetes, durva, „grízes" törésfelület hosszú évszázadok után is jól jelzi a ridegtöréses darabolást. (2. ábra) Az egyes tárgyaktól elvonatkoztatva az elmondottak alapján a HA A korszakon belül tágabb időszakra keltezhető sajátos ingotfoirnák kirajzolják a késő bronzkori fémfeldolgozás felépítésének néhány sajátos szerkezeti elemét. A kerek keresztmetszetű, spirálisan körbefutó vonalkötegekkel díszített karikákhoz hasonló tárgyak lelőhelyeit a késő bronzkorban betöltött szerepük alapján vizsgálva látható, hogy a LXinántúlon a nagy fémfeldolgozó központokban (Velem, Lengyel, Regöly stb.) és a kisebb településeken - mint Kisdorog vagy Szakály - egyaránt előfordulnak a karika alakú nyersanyagleletek. A nagy fémművesközpontokban folyó, szinte már ipari méretű termelés mellett a legapróbb falvakba eljuttatott ingótok a helyi kovácsok nyersanyagai lehettek. A bronzeszközök tömeges elterjedése szükségessé és lehetővé tette az egyszerűbb, bronzszálból előállítliató tárgyak, mint például a kar- és lábperecek, Szabó Mozsolics emlékkönyv (Megjelenés alatt) Zsák V.: A formaöntés lényege és története. Budapest, 1960. 18 Hampel 1886-1896. CCV.T. 1-4. Szabó 1993 Fémmegmunkálási nyomok a... 188., 11. T. 5.,7.; Kőszegi F.: A Regöly-Veravár késő bronzkori leletegyüttes tipológiai és időrendi kérdései. WMMÉ 18 (1993) 225-235. 20 Hampel 1886-1896. CLXXII. T. 1.
