Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)

Bronzkor a Nyugat-Dunántúlon - Sz. Honti: Ein spätbronzezeitliches Hügelgrab in Sávoly-Babócsa. Késő bronzkori halomsír Sávoly-Babócsán

egyenetlenül kiégetett umák és főleg fedőtálak ellenére két esetben - a 2. és 3. simái - az urnára borított fedőtál egyben megmaradt az urnán, és megfigyelhető voit, hogy az urnát a hamvak fölött nem töltötte ki föld. A jó körülményeknek köszönhetően maradhatott meg az 1. sír fedőtálja is, annak ellenérc, hogy kiégetetlenül tették az urnába, a hamvak tetejére. A halom feltöltéséből néhány tűzkőpenge és pengetöredék, sírral nem azonosítható késő bronzkori valamint szórványosan középső rézkori, a Balaton-Lasinja kultúrába tartozó kerámiatöredék is előkerült. A sávolyi halomsír keramit formái a közeli Balatonmagyaród-hídvégpusztai és Vörs-papkerti nagy urnatemetők idősebb sírjainak leletanyagával állnak szoros kapcsolatban, az ettől való eltérés véleményem szerint kronológiai jellegű. A sávolyi halomsír keltezéséről és kapcsolatairól a következőket mondhatjuk: A sávolyi halomsír leletanyaga a legszorosabb kapcsolatokat a Balatonmagyaród-hídvégpusztai és Vörs-papkerti umatemetők idősebb sírjainak leletanyagâval mutatja. Az umák, csészék, fazekak többségének legközelebbi párhuzamait ezen a két lelőhelyen találjuk meg. Néhány edényforma és díszítőmotívum azonban arra utal, hogy a sávolyi temetkezések - legalább részben - idősebbek a fenti umatemetőknél. Ilyenek az árkolt bütyökdíszes uma, és a vonal- és bütyökdíszes csésze az 1. sírban, a sraffozott háromszögekkel díszített urna a 3. sírban, egynémely ík tál bizonyos jellegzetességei, mint a csücskös peremkiképzés módja és a bütyökfül. Ezeknek a kerámiaformáknak és díszítőmódoknak részben a közeli középső halomsíros telepeken, Hídvégpusztán és Gelseszigcten találjuk meg a megfelelőit, részben olyan távoli lelőhelyeken mint Pitten és Tápé. Érdekes módon a Bakony-vidéki halomsírok leletanyagával lelőhelyünket csak általános késő halomsíros jellegzetességek kötik össze. Ilyen a sávolyi halomsír egyetlen értékelhető, de hosszú használati idejű bronz tárgya is, egy középvastag, tömör bronz karperec A sávolyi halomsír egy család temetkezőhelye volt, hasonlóan egyes Bakony-vidéki, szintén több sírt tartalmazó halmokhoz. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a sávolyi halomsír temetkezései fiatalabbak, mint a hídvégpusztai és gelseszigeti középső halomsíros (BC, BC2) telepek, illetve egyidős a pitteni temető legkésőbbi horizontjával (Pivovarová 1985). A sávolyi umás rítus és a leletanyag nagy része megegyezik a hídvégpusztai és papkerti temetők idősebb sírjaival. A sávolyi legkorábbi temetkezések megelőzik e két temető legidősebb temetkezéseit. A közös halom emelésének idején azonban már itt is földbe kerültek az első sírok. A középső halomsíros kultúra hídvégpusztai és gelseszigeti telepe és a sávolyi, papkerti és hídvégpusztai késő halomsíros temetők közötti kapcsolat arra utal, hogy ebben az időszakban a Délnyugat-Dunántúlon a halomsíros kultúra folyamatos életével számolhatunk. Szilvia HONTI Rippl-Rónai Múzeum H-7400 Kaposvár Főu. 10.