Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)
Bronzkor a Nyugat-Dunántúlon - Ilon Gábor: A késő halomsíros - kora urnamezôs kultúra temetője és teli-települése Németbánya határában
A 1,1 nui 111111 n i 1 J • '. - - - - \ A - - - - Z-Z-Z — - _____ - — — - — 0_ Jm 0 ]m Ki Jljlj rTUMUSZ lr-r -:| LÖSZ I-AGYAG l-»' — i 4 TALAJVÍZTÜKÖR viz 26. ábra: Németbánya-Felsoerdei dűlő „A ": A vizsgált terület rétegsora a kistelep melletä forrás bányametszeténél „B": Földtani szelvény a feltételezett vízbeszerzési helyen (Futó J. vázlatai) Abb. 26: Németbánya-Felsoerdei dűlő „A ": Die Schichtung des untersuchten Gebietes beim Grubenschnitt der Quelle neben dem Teil „B": Geologischer Quadrant am mutmaßlichen Ortder Wasserbeschaffimg (Skizzen von J. Futó) A terület karbonátos kőzeteit és a bauxitot ezen a részen tarka agyag fedi. Felette mintegy 5 m vastagságú, zöldessárga, finoman rétegezett, áthalmozott kőzctliszt (lösz) települ, amelyen 1 m vastag bama erdőtalaj képződött (26. ábra A). A vízzáró agyag felszín alatti általános elterjedésének bizonyítéka, hogy a bányaműveléshez kapcsolódó útépítés során elgátolt fővölgyben állandó vizű tó alakult ki az összegyűlt talajvízből: a fekü agyagréteg megakadályozta az elszivárgást. Ezen az agyagon támaszkodva - a kőzetlisztes összleten belül - különböző magasságban található a talaj víztükör, amelyet a hátravágódó völgyek és vízmosások talpa elért és feltárt (26. ábra B). A finoman rétegzett kőzetliszt jó vízvezető, ezért a magasabban fekvő Ék-i területrészek felől — az általános felszíni lejtésnek megfelelően - a talaj alatt is Ny-i irányba áramlik a víz. A völgy főket elérve régebben források és szivárgók formájában bukkant elő (kiemelés LG.), amíg a fent említett okok miatt el nem apadtak a környék vizei. Az egykori helyi vízbőségre utaló bizonyíték, hogy az egyik mellékvölgy talpát mintegy 20 m hosszan ma is vízinövények (elsősorban sás) borítják. A medernek ezen a szakaszán - a jelenlegi szárazság ellenére is - egy 5 m hosszú tavacska húzódik. A növényzet megtelepedése és a meder lefolyástálansága együttesen azt bizonyítja, hogy itt már hosszú idő óta létezik egy vízfelfakadási hely. Nagyon valószínű tehát, hogy a közelben (200-300 m) lakó késő bronzkori ember innen is nyerhette a szükséges vízmennyiséget, hiszen a mainál nagyobb vízhozam biztosíthatta megélhetését (kiemelés I.G.).
