Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 5. (Pápa, 1995)
Régészet és természettudományok - Ilon Gábor: A Magyarország Régészeti Topográfiája 4. kötetének (hajdani pápai járás) kiegészítése 1970-1994
mekcsontvázat találtak. Polgár L. jóvoltából az edény egy jellegtelen töredéke a múzeumba került. 2 Helytelenül csikvándiként leltározott. 1 EKM lsz. 75.23.1. 2 EKM RA 762-73, lsz. 71.18.6. 22. CSŐT 22/1. BELTERÜLE'I 6 <k A középkori templomot, amelyet az 1660. évi tatárdúlás égetett fel, részben - hajójának falaiban - az 1971- 73-ban készült helyreállítás alkalmával tárták fel, az 1784-ben emelt barokk templom szentélyének falaiban. A részletei alapján Árpád-kori templom romját a 18. század elején az evangélikusok állították helyre. 1748-tól ismét katolikus. 1 (Koppány T.) 1 Püspöki 1L, Veszprém A 8/12. Vis.Can. 286. és Acta paroch. Fasc. 5. No. 159-160, OMvH Topográfiai Adattár. 22/9. ÚJMAJOR-KAVICSBÁNYA <ft Ró Valószínűleg a már régóta ismert és buiygatott temetőből származik az a 4. századi fibula (IV. t. 4.)', amelyet 1972- ben Szelthoffer József ajándékozott a múzeumnak. 1 EKM lsz. 74.1.1. 23. DÁKA 23/1. BELTERÜLET: ó Ô <k A 19. század első felében emelt r. k templom az 1329-ben titulus nélkül említett egyház helyén áll, amelynek papja már 1320-ban szerepel. 1 1698-ban protestáns templom. 1752-ben a Nádasdyak a katolikusok számára építették újjá. 1779-ben még mindig középkori formájában állt. 2 1970-ben a Templomdombról, ajándékozás (Horváth Ferenc helyi lakos) révén került a múzeum gyűjteményébe egy késő középkori (14—15. század) bronz fülbevalópár (IV. t. 5.). 3 1 OL Rumy család levéltára Fasc. 138. no. 6. 2 Püspöki lt., Veszprém A. 8/1. Vis. Can. p. 280.; Uo. Acta relig. Fasc. 5.no. 164.: Uo. 8/12.Vis.Can. p. 233. OMvH Topográfiai Adattár 3 EKM lsz. 71.7.1, Szabó K. 1938.43, 45^t6. és 153-154, 177. kép 24. DÖBRÖNTE 24/1. VÁR n r^i Kk 1987-1990 kuzoil végeztem leletmentő ásatást - a két utolsó évben Rainer Pál (Veszprém) segítségével pápai középiskolás, szombathelyi főiskolás, s néhány egyéb helyről érkező önkéntes segítségével. 1990-ben az OMF Székesfehérvári Építésvezetősége brigádja révén részleges helyreállítást (belső kaputorony, palota déli fala) is folytattunk. Nyaranként két hetet dolgoztunk. 1 Kitisztítottuk az oldalazóvédművet, ugyanott szintsüllyesztést is végeztünk az omladék és a szemét részleges eltávolításával, és kibontottuk az eltömődött résablakokat. A palota (2. ábra) középső traktusát keresztirányba átvágtuk, így megállapítást nyert, hogy azon a szakaszon alá volt pincézve. Megtaláltuk a palota déli záfófalát, így ma már tudható, hogy hossza 30,5 m. Feltártuk - igaz a járószintig biztonsági okok miatt nem mélyítettünk - a belső kaputornyot. Egy ablaka a belső udvarra néz. Ehhez északkeleti sarkánál csatlakozik egy épület, amely a belső udvaron állt Az épület folytatása onnan sejthető, hogy az oldalazóvédmű felett a hajdani fal stabil alapjának előkészítése miatt a lejtős felszínen fúrással és ékkel történő hasítással vízszintes felületet alakítottak ki (az ék és a fúró használati nyomai megfigyelhetők). A falak kötéséből megállapítható, hogy a palota, a belső kaputorony és ez a belső épület egy periódusban (1367) épültek. Valószínűleg ekkor készülhetett az oldalazóvédmű is, bár ezt a kérdést idő hiányában nem tisztázhattuk. Az első periódus várkapuja a torony és a palota délkeleti sarka között lehetett. A külső vár rondellájának szárazárkát, a rondella ívét követő, az árkon kívül elhelyezett falat kutatóárokkal megtaláltuk. Előtte itt geofizikai mérést végeztek Almási István, Haramia László és Molnár László fizikusok (Berzsenyi D. Tanárképző Főisk. Fizika tsz., Szombathely). Ugyanezen kutatóárok délnyugati végén, a hegy peremén, az eredeti kősziklára alapozott, de erősen lekopott és megrongált (18. századi betelepített lakosok építkezései miatt) kőfal részletét is feltártuk.
