Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 5. (Pápa, 1995)

Régészet és természettudományok - Ilon Gábor: A Magyarország Régészeti Topográfiája 4. kötetének (hajdani pápai járás) kiegészítése 1970-1994

ACTA MUSEÍ PAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 5 -1995 ILON GÁBOR A MAGYARORSZÁG RÉGÉSZETI TOPOGRÁFIÁJA 4. KÖTETÉNEK (HAJDANI PÁPAI JÁRÁS) KIEGÉSZÍTÉSE 1970-1994 Hazánkban már három évtizede folynak a „Magyarország Régészeti Topográfiája" kontinensünkön is egyedülálló munkálatai. Az eddig megjelent kilenc és a márkészen lévő 10. kötet az ország területének 11,7%-át (közel 10 950 km

2

) dolgozta fel.

1 À munkálatok hajdan Veszprém megye területén indultak meg. A sorozat 4. kötete 1972-ben jelent meg. Ezzel zárult az első és máig az egyetlen, teljes területén feldolgozott megye (Veszprém) régészeti topográfiája. A kötet kéziratát végleg 1970-ben zárták le. Természetesen a sorozat készítői és e szakmát űzők tisztában voltak és vannak azzal, hogy e munka befejezhetetlen. Ugyanis földmunkák közben, vagy a régész terepbejárásai során már a topográfiában leírt, tehát ismert lelőhelyen is meg lehet egy addig ott ismeretlen korszak emlékét/emlékeit találni. Nem beszélve a véletlen folytán (pl. építkezés) felfedezhető teljesen új lelőhelyekről. A gyarapodás harmadik típusát az jelenti, amikor egy már ismert lelőhelyen leletmentés, ásatás történik, s ezáltal az információk mennyisége és minősége ugrásszerűen megnő, s ez újabb tudományos következtetések levonását teszi lehetővé. Ennek realitása természetesen az újonnan felfedezett lelőhelyek esetében is megvan. Jelen munkában tehát azt a feladatot tűztem magam elé, hogy egy topográfiailag már feldolgozott területen (a hajdani pápai járás) összegyűjtsem az új adatokat. Az elképzelés eredeti gondolatát, egy megyei pótkötet elkészítését a 4. kötet szerkesztője, Torma István - nagyon helyesen - már 1970. március 15-én felvetette, s annak elveit 1973 márciusára K. Palágyi Sylvia dolgozta ki. A kézirat leadási határideje 1973. augusztus vége lett volna.

2 Miután a kiegészítő kötet kézirata a mai napig nem készült el, én csak azt tehetem, hogy gyűjtőterületünk, azaz a hajdani pápai járás új régészeti adatainak feldolgozásával mozdítom előre az ügyet. Tanulmányom két részből áll, amelyek a következők: 1. összesített statisztikai adatok és néhány jelentősebb tárgy és lelőhely kiemelése, 2. az új topográfiai adatok közreadása. Először azt kell megemlítenem, hogy az itt közlésre kerülő régészeti adatokat két csoportba soroltam, úgymint: 1. 1970-ig ismeretlen, tehát új, 1970-94 között felfedezett lelőhelyek. Ez a csoport két további alcsoportra bontható, úgymint: l.a.: abszolúte új, l.b: 1970-ben már ismert lelőhelyen új korszak. Ha egy lelőhelyről több korszak vált ismertté, annyi új lelőhelyként vettem fel. 2. kiegészítő adatok, tehát már 1970-ben ismert korú lelőhelyről (512 topográfiai területen és ponton 956 lelőhely = 100 %) új adat (lelőhely összesen 108, azaz 11,3 %) a már ismert korszakok vonatkozásában. Itt, ha egy lelőhelyről több kiegészítő adattal is rendelkezünk, a statisztikában akkor is csak eggyel számoltam. A besorolásnál szigorúan jártam el, és a 2. csoportba tettem az alábbi - és ehhez hasonló - határeseteket is. Dáka belterületén (MRT 4. 23/1.) feltételezték a középkori falut, templomát és temetőjét Ezt azonban csak negatív adatok alapján tehették, mivel a falu határában nem találtak középkori településre utaló nyomokat. Az írott források viszont a falu folyamatos létezését bizonyították. Az tehát csak a mai belterületen lehetett. Ma a fenti hipotézis helyességét régészeti tárggyal is igazolni tudjuk. 1970-ben a templom körüli temető bolygatásából származó középkori fülbevalót ajándékozásnak köszönhetően szereztünk meg. Ugyancsak a 2. csoportba soroltam a Lovászpatona-Kishalomhoz (MRT 4. 43/10.) hasonló eseteket. A topográfia őskoriként határozta meg, ásatással pedig korát pontosítani lehetett (kora vaskor). Ha az ilyen típusú új adatokat az 1. csoportba soroltam volna, úgy vélem nem jártam volna el helycen. Ha az 1970-ig ismert lelőhelyen új korszakot (korszakokat) találtunk, az ilyen lelőhelyet az lb. csoportban 1 Jankovich B. Dénes: A felszíni leletgyűjtés módszerei és szerepe a régészeti kutatásban. (Régészeti továbbképző füzetek 4.) Budapest, 1993.5. Befejezése, ha az eddigi ütemnél háromszor gyorsabban készülne 2100 körül várható. A mezőgazdasági művelés és az építkezések azonban addigra megsemmisíthetik a még nem rögzített lelőhelyeket, így múltunk nagy részét. 2 Leltározatlan programtervek a Régészeti Adattárunkban.