Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 5. (Pápa, 1995)

Város-, művelődés- és ipartörténeti tanulmányok - Haris Andrea: Megjegyzések Pápa műemlékvédelméhez

ACTA MUSEIPAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 5-1995 HARIS ANDREA MEGJEGYZÉSEK PÁPA MŰEMLÉKVÉDELMÉHEZ 1993-ban, a Gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum 30 éves fennállása alkalmából szervezett konferencia előadójaként kaptam azt a megtisztelő felkérést,

1 hogy előadást tartsak Pápa városában folytatott műemléki kutatásaimról. Ezen felkérés késztetett arra, hogy továbbgondoljam, kissé kiszélesítsem beszámolóm témáját, és ne csak az egyes épületeken történt műemléki feltárások építészettörténeti eredményeit mutassam be, hanem tágabban értelmezve a témát, a város műemléki épületállományáról és a történeti városszerkezet feltárásának, megőrzésének folyamatáról is beszámoljak. A magyarországi műemlékvédelem szervezete a múlt század közepéig nyúlik vissza, de kezdetben e terület szakembereit elsősorban azok az egyedi épületek érdekelték, melyek középkori eredettel bírtak. A város léptékű műemlékvédelem egy hosszú szemléletbeli váltás folyamatának eredménye, amely során az említett kiindulóponttól eljutottak minden művészi és történeti értékkel bíró épület védelméig, felismerve az emlékek környezetének, valamint az együtteseknek a fontosságát. A műemléki felfogás ilyen irányú átalakulása lényegében az 1940-es évekig lezajlott; 1945 után pedig szükségszerűvé vált, mivel a háborús pusztítások miatt nagyobb rekonstrukciókat kellett elvégezni, I. budai vár, Sopron. Tudomásom szerint ebben az időszakban Pápán egyetlen épülettel, a Corvin-házzal foglalkoztak a műemléki szervezetben dolgozó szakemberek; az 1940-es években Lux Kálmán készített rajzokat és leírásokat a házról.

2 1951-ben került sor Pápán az első átfogó műemléki vizsgálatra - párhuzamosan egy országos programmal, amikor is összesen 74 települést elemeztek. Ennek elsődleges célja a régi épületek feltérképezése volt.

3 Ezt egy 1964-es helyszíni lejárás követte - szintén országos program -, ekkor az épületekről rövid leírásuk mellett egy-két fényképfelvétel is készült.

4 Az 1964-es topográfiai feltérképezés óta, melynek adatai napjainkra a számtalan bontás, átalakítás miatt inkább archiválási értékkel bírnak, mint a jelenlegi topográfiai helyzetet tükrözik, nem volt a városnak szisztematikus műemléki lejárása.

5 Az 195 l-es első vizsgálat volt az alapja Gerő László és Sedlmayr János 1959-ben megjelent Pápa könyvének.

6 E könyv sok részletét ma már túlhaladta a fejlődés, mégis napjainkig az egyetlen ilyen jellegű munka, ami megjelent a városról. A könyvnek jelentős értékei vannak a történeti városfejlődés felvázolásában, a vár kiépítésének bemutatásában. A legnagyobb hibáját abban véljük, hogy a történeti belváros lehatárolását nem végezték el, pontosabban nem megfelelően.

7 Igaz, a szerzők nem ismerték Henricus Maynzeck 1750 körül készült várostérképét,

8 de a külvárosokat (Alsó Majorok és Felső Majorok) ábrázoló Gasparus Müler 1798-as térképet közölték,

9 amelyből azért teljes biztonsággal megállapítható a belváros területe. A könyvben rosszul meghatározott, térképpel is ülusztrált, védendő utcaképeket használták fel 1966-ban, a műemléki jelentőségű terület bejegyzésekor.

10 Nem az egykori falakkal körülövezett belvárost vették védelem alá, hanem lényegében csak a Fő tér és a Fő utca környékét, bár a védelem részben a történeti külvárosok egy-egy részét is érintette.

11 Pápa belvárosának első, 1963-ban készült rendezési terve (melyet fő elemeiben lényegében az 1967-es második belvárosi rendezési terv is megismételt) a Kossuth Lajos utca nagy részét bontásra jelölte ki, és az akkori városépítészeti koncepcióknak megfelelően egy lepényépület elhelyezését, majd erre derékszögben toronyházak emelését irányozta elő. A tervből csak a lepényépület készült el; ez az áruház tömbje. A pápai belváros szövetének mai napig is ez a legbántóbb sérülése. Pápa szerencséje - ha lehet egyáltalán így fogalmazni - az volt az 1960-70-es években, hogy az ún. nagy szociaEsta városrekonstrukciókra a megyében a pénzt elsősorban Veszprém kapta és használta fel. Ezeknek az építkezéseknek jóvátehetetlen hibái mind a mai napig, és minden bizonnyal még nagyon hosszú ideig ott éktelenkednek a megyeszékhelyen. 1975-ben indult el egy új, részletes rendezési terv készítése, igazi áttörést jelentve a belváros műemléki értékelésében. A városrendező építész - Winkler Gábor - ebben felismerte a történeti belváros magjának egészét, és azt tartotta védendőnek mind utcaszerkezetében, mind épületállományában, ezen értékeléséhez nagy segítséget nyújtott az akkor elkezdett és azóta pontosított vezérszint felmérés. E rendezési terv alapján 198 l-ben Pápa Város Tanácsa saját műemléki törvényt alkotott értékei védelmére;

12 ez volt az első ilyen típusú tanácsi rendelet a magyarországi városokban.