Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 5. (Pápa, 1995)

Régészet és természettudományok - Regenye Judit: Adatok a határvonal módosulásához a zselízi csoport késői szakaszában (Néhány Balaton körüli lelőhely alapján)

ACTA MUSEIPAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 5 -1995 REGÉNYE JUDIT ADATOK A HATÁRVONAL MÓDOSULÁSÁHOZ A ZSELÍZI CSOPORT KÉSŐI SZAKASZÁBAN Néhány Balatun körüli lelőhely alapján A DVK a legutóbbi időkig - eltekintve a legkorábbi fázisától - viszonylag kevéssé kutatott volt. Az utóbbi években, a kustánszegi lelőhely publikálása óta

1 módosult a kultúráról kialakult kép. A hosszú ideig használt tisztán kronológiai tagolást ennek következtében kronológiai és területi beosztás váltotta fel. A Balaton-felvidék 38 DVK-lelőhelye a DVK keszthelyi csoportjának elterjedési területébe tartozik.

2 Kalicz Nándor érintkezési zónának nevezi azt a területet, amelyet lelőhelyeink elfoglalnak, mert nem lehet éles határt húzni egyrészt a keszthelyi csoport, másrészt a kottafejes és zselízi csoportok között.

3 Tiszta, keveredéstől mentes formában lényegében a keszthelyi csoport leletanyagát alig találjuk meg ezen a vidéken, esetenként előfordulnak azonban olyan leletegyüttesek, amelyekben nem pusztán a szelektív gyűjtés eredményeként dominál a kottafejes vagy a zselízi kerámia (például Balatonfűzfő, Hidegkút, Szentjakabfa). A jelenség egyik lehetséges magyarázata, hogy az érintkezési zónának nevezett sávban keverékkultúra alakult ki. A zselízi leletek megjelenésének időszakában és azt megelőzően értelmezhető így is a helyzet. A kottafejes kerámia és a korai zselízi periódus anyaga önállóan ugyanis nincs jelen a Balaton-felvidéken, kizárólag a keszthelyi csoport anyagával keverten. A másik lehetséges magyarázat, hogy időbeli különbséget feltételezünk az azonos területen előforduló, de különböző csoportba sorolandó leletanyagok között. Ez a lehetőség feltételez bizonyos fokú elmozdulást a határvonalakat illetően. A Veszprém megyei vonaldíszes kerámia kultúrába tartozó lelőhelyek alkalmasak ennek a kérdésnek a vizsgálatára, van ugyanis néhány olyan zselízi leletanyag, amelyek a keszthelyi csoport anyagától függetlenek, és amelyek kora pontosan meghatározható. A Veszprém megyei DVK leletanyagok jelentős részben tartalmaznak zselízi kerámiát, lényegesen többet, mint kottafejest. Ami a zselízi leletek korát illeti, zömmel a klasszikus fázisba sorolhatóak (J. Pavúk szerinti E.a-b).

4 Három olyan lelőhely érdemel említést, amelyek anyaga ebbe az időszakba tartozik, és a felszíni gyűjtésű leletanyag meghatározóan zselízi. (1. ábra) ISZKAZ. Felszíni gyűjtés.

5 Jelentősebb kiterjedésű lelőhely, a gyűjtött anyag kevéssé jellegzetes, néhány darab alapján a zselízi csoport n. fázisának végéről való, elsősorban a többsoros vonallal karcolt szalagok tanúsága szerint (2. tábla 5., 7-8.) SZENTJAKABFA. Mészáros Gyula '40-es években végzett terepbejárásaiból származó anyag,

6 amelyet a veszprémi múzeum őriz, kizárólag zseEzi jellegű, a n. fázis második felébe, esetleg a IE. fázisba sorolható a többsoros vonalkötegekkel díszített töredékek alapján. A keszthelyi múzeumban őrzött későbbi gyűjtés

7 között előfordul a keszthelyi csoport anyaga is. TIHANY. Felszíni gyűjtés a Külső tó dél-délkeleti partján 1974 tavaszán, mélyszántás után. A leletek között neolitikus és bronzkori töredékeket találunk, a neohtikus anyag érdekessége, hogy egy addig ismeretlen lelőhelyen felbukkant jeEegzetes zseEzi együttes. A peremtöredékek egy része késői jegyeket mutat. így a perem alatt körbefutó vonal hiánya, (2. tábla 6.,11.) 1 KALICZ N. : Die Keszthely-Gruppé der Transdanubischen (Mitteleuropischen Linienbandkeramik) im Lichte der Ausgrabung in Kustánszeg, Westungam. CommArchHung 1991. 5-32. 2 KALICZ 1991. 5. 3 KALICZ 1991. 5-6 4 J. PAVÚK: Chronologie der -Zeliezovce-Gruppe. S1A 17 (1969) 269-367. 5 KALICZ N. terepbejárása, 1968. Magyarország Régészeti Topográfiája 3. (szerk.: BAKA Y K.) Budapest, 1970. 109-110. 6 MÉSZÁROS GY.: A Vázsonyi-medence mezolit és neolitkori települései. Veszprém, 1948. 7. Ltsz.: 55.1297.1—4. 7 MRT 1. (szerk.: SÁGI K.) Budapest, 1965. 150. 3. tábla 1-5. 7. Bakay K. és Kalicz N. terepbejárása, 1964.