Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

P. Szabó György: Török kori források a Dunántúli Református egyházkerület pápai Nagykönyvtárában

munka, stb. elől. Népessége csak az 1650-es években mutat némileg emelkedő tendenciát. 1617-ben csupán 5 egésztelekből, 1696-ban 16 egésztelekből, 4 fél telekből áll, 2 egész- 2 féltelek lakatlan. (IIa Bálint-Kovacsics József. Veszprém megye helytörténeti lexikona. Bp., 1964.313.) 1635-1636-ban 1,1638-1639-ben 2,1647-ben 1,5 portája adózott, 1545-től Palota birtoka volt. (Pátkay Zsolt: Veszprém vármegye története a török hódoltság korában a rovásadó-összeírás alapján (1531-1696) Veszprém, 1942.127-128.) Papkeszi a székesfehérvári szandzsákhoz, s a palotai náhije-hoz tartozott, hász-bitok. (A székesfehérvári szandzsák 1563-1565. évi adóösszeírása. Közzéteszi Matuz /dzse/.Bamberg, 1986. - Islamwissenschaftliche Quellen und Texte aus deutschen Bibliotheken; Band 3. - 362.) Rövid időre megalakult a veszprémi szandzsák is, 1554-ben, de az 1563. évi dzsizje-összeírás szerint a veszprémi náhije már a székesfehérvári szandzsákhoz tartozott. (Velics Antal: Magyarországi török kincstári defterek. Bp., 1886-1890. H. 299. Káldy Nagy Gyula: A budai szandzsák 1559. évi összeírása. Bp., 1977. - Pest megye múltjából; 3-10.) No. 4. Szalu ispaja levele Patty légrádi vajdához, melyben értesíti, hogy Pipó István felesége törökké lett. Pécs, 1654. június 20. „Minden hozzánk illendő vitézi dologban való forgolódásunknak kész voltát ajánljuk uraságtoknak és kegyelmeteknek, mint minékünk esméretlen vitéz szomszéd jó akaró urainknak és barátainknak, kicsinytül fogva nagyiglan, Isten adjon minden jókat mindnyájunknak! Czak ez felől kelleték uraságtokat és kegyelmeteket levelem által megtalálnom, hogy im értem és hallom, hogy ez páczi Ibrahim nevű rabot háborgattya uraságtok és kegyelmetek, - ott való vitéz barátunknak feleségéért, úgymint Pipó István házas társáért, hogy az asszonyt sarczában rabságából kiszabadítaná, ha törökké nem lett volna. Azokáért és Szalu ispaja kis teleki úr, az Mahomet igaz török hitömre azt írom és vallom uraságtoknak és kegyelmeteknek, hogy elhiggye minden kétség nélkül, hogy az asszony állat törökké lött és gyermeke is vagyon. Erre pedig bizonysa gim, ugyanazon hitömre és mondásomra, ugyanazon igaz Mohamet török hitükre megesküvén, úgymint Faia basa fia Kihaiafia Amhet aga, hogy szemével látta törökké létét. Bizonyság ismét erre azon hit szerént Haczi Kiomar; bizonyság erre Czinderi Rabiának a gazdája, Mehmet basa, azon hit szerént. Bizonyság erre vaskapui aga, Mustafa aga azon hit szerént. Bizonyság erre porkolábunk Kihaiaia, Ali Kihaia, azon hit szerént. Ezek a főemberek mind bizonysági az ő igaz Mahomet török hitükre az asszonynak törökké való létén. Hanem minden jó akaró vitéz uraim és barátim, elhiggye az asszonynak törökké való levését, és senkit érte uraságtok ne háborgasson, se az Ibrahim nevű rabot, se mást akárki legyen az. Mert ha az Ibrahim nevű rabot uraságtok és kegyelmetek erőlteti, hogy ez asszonyt rabságból kimentené, ennek fejére szenet kerestek és fejét elvesztitek, mert hogy lehet aki török lett, török levén, az magyarrá légyen, hiszen ország árulójának mondatik az, és szénben égettetik meg. Azért kérjük ne erőltesse, mert azt soha nem lehet kivenni, minthogy immár törökké lett, hanem amint végeztünk hittel, ennek sarcza beadása felől, had lassan-lassan Isten segítségéből sarczát szegény had hordogassa. Ha pedig eképen amint közöltük kegyelmetekkel nem engedi, tehát az én hitüs peczéstös levelemet külgye meg, én is kegyelmetek levelét tisztességesen megküldöm, és rabotokat úgy tartsátok, amint akarjátok. Végezetre, ha eképen kegyelmetek nem hiszen, hiszen az báttya is éretette és hallotta az Amhet agájának szájából törökké való létét. Isten legyen uraságtokkal és kegyelmetekkel. Ez levelem költ Anno domini 1654. esztendő június 20. die. idem qui supra, uraságtoknak és kegyelmeteknek jó akarója." Kivül: „adassék ez levelem Légrádon lakó Patty vajda uramnak, mind egész vitézlő seregével egyetemben, mint énnekem esméretlen szomszéd vitéz uramnak tulajdon kezekbe." Jegyzet rajta: , Anno 1655. 8. junii. szakonyi generalis gyűlésünkben praesentáltatott péczi agának ez levele, légrádi Pipó Istvánnak törökké lett felesége felől. Hat a pecsét rajta nyomtatva." Thury Etele jelzi a kézirat eredeti lelőhelyét: , A Magyar Nemzeti Múzeum Collectanea ad históriám ecclesiasticam protestantium in Hungária czimű kéziratgyűjteményéből." Közlésünk alapjául Thury Etele okiratmásolata szolgált. A dunántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárának kézirattára. 0.655. B. VTI. 4. a. A levél hűen szemlélteti a török hitre tért renegátok sanyarú sorsát.