Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

Temesváry Ferenc: Janicsáry Sándor országgyűlési képviselő feliratos szablyája

Éljen követünk Zsigárdy" Pozsonyban hunyt el 1902. június 28-án. Rohonczy Gedeon Felsőpulyán született 1852. január 15-én. Torontál megye szabadelvű küldötte. Tanulmányainak befejezése után törökbecsi birtokán gazdálkodott. Kertészete európaszerte híres volt. 1878-ban választották először képviselőnek és 1901-ig megbízatása folyamatosan tartott. 1879-ben az árvíz alkalmával helyettes kormánybiztos. Tevékenységéért kormánykitüntetésben részesült. Budapesten hunyt el 1929. október 14-én. ÍV. tábla: Janicsáry Sándor. Taf. ÍV.: Sándor Janicsáry Mint fentebb jeleztük, Janicsáry az új ciklusra nem tudott mandátumot nyerni és 1900-ban elhagyta az általa 1894-ben Agafalvára keresztelt birtokot. 4 Budapesten telepedett le a Retek utca 46. számú házban. Itt is hunyt el egyedülálló emberként rövid betegeskedés után 1904. augusztus 24-én (V. tábla). A Pesti Hírlap még ugyanazon a napon terjedelmes cikkben jelenti be az „Aga halálát", aki „Politikában nem sok vizet zavart, de szerették becsületes jó kedélye miatt.

25 Ekkor tudjuk meg, hogy egyszer már halálhírét költötték, sőt a Sándor utcai képviselőházban a fekete zászlót is kitették, amit a váratlanul előkerült Janicsáry maga vetetett be. A Magyar Nemzet, a Nemezét utóda bejelenti, hogy a temetést augusztus 26-ára tűzték ki.

26 Ebben az időben a képviselőház nyári szünetet tartott, de még így is számos képviselő ott volt a gyászmenetben, amely a Krisztina körúton, a Batthyányi és a Fő utcán át a Lánchídon keresztül vezetett a Kerepesi temetőbe. Amikor a képviselőház a nyári szünet után ismételten összeült, a Ház elnöke így emlékezett: „Az első, akinek elhalálozását kötelességemnek tartottam bejelenteni, Janicsáry Sándor. Most ugyan nem volt képviselő, de 1867 óta a jelen cikluson kívül csak egyszer hiányzott a képviselőházból. Mindenkor a háznak általános szeretetben, tiszteletben és rokonszenvben részesülő tagja volt." Ezt követően kérdés maradt, hogyan teljesedett az ajándékozó képviselők és Janicsáry végakarata. Ugyanis ekkor még Parlamenti Múzeum nem volt. Csak 1922-ben értesültünk róla, hogy „Felvettek ... 100 000 koronát a nemzetgyűlés rendes dologi kiadásai között egy parlamenti múzeum létesítésének céljából ,.."

28 De mint a méltóságos dr. Scitovszky Béla nemzetgyűlési házelnök úrnak küldött levél is alátámasztja, csak 1923-ban kezdenek a körvonalak kibontakozni. „Méltóságod, s a múzeumunk között a Parlamenti Múzeum létesítésével kapcsolatban m. év auguszta óta folynak tárgyalások."

29 Gyakorlatilag tehát Parlamenti Múzeum nincs, jóllehet 1923. január 30-án életre hívták. A döntő fordulat 1925. márciusában állt be, amikor Scitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke körlevelet bocsátott ki: „... Abban az erős meggyőződésben fordulok e felhívással a magyar társadalomhoz, s kérem e hazafias cél érdekében mindazokat, testületeket és egyesületeket, akiknek birtokában ilyen ereklyék vannak, ajánlják fel azokat akár letét képpen, esetleg megvásárlás céljából a létesítendő Parlamenti Múzeum számára, s tegyék ezzel lehetővé, hogy nemzeti létünk palládiumának, a magyar parlamentarizmusnak ereklyetára a nagy reformországgyűlés centenáriumának emlékére (1925; megjegyzés tőlem T. F.) még ebben az esztendőben megnyitható és rendeltetésének átadható legyen."

30 E felhívás után várható volt, hogy a Janicsáry szablya pillanatnyi birtokosa felajánlja ajándékba, vagy megvételre a Parlamenti Múzeumba