Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)
Mithay Sándor: 17 év a pápai Helytörténeti Múzeumban
ACTA MUSEIPAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 3-4— 1992 MITHAY SÁNDOR 17 ÉV A PÁPAI HELYTÖRTÉNETI MÚZEUMBAN VISSZAEMLÉKEZÉS 1959-ben helyi szervezés keretében alakult meg Pápán a volt Esterházy várkastélyban a múzeum. Jászai József polgáriskolai tanár buzgósága révén 1 sikerült a kastélyban helyet kapnia. Az intézmény neve eleinte „Pápa város múzeuma" volt, bár hamarosan a Veszprém megyei múzeumi szervezet keretében kezdett el működni. Kezdetek 1963 december 15. óta muzeológus került az élére és onnan kezdve indult meg a rendszeres és tervszerű múzeumi munka. A többszázéves vár és várkastély 1648-tól az Esterházy család tulajdona volt és az utolsó, itt szereplő családtag Esterházy Tamás 1945-ben hagyta el az uradalmat és a várkastélyt. Ezután szovjet lakosság lakott az épületben 1959-ig és így csak évek múlva tudták elfoglalni a pápai kulturális intézmények: a művelődés központ, a zeneiskola és a könyvtár. De még így is voltak egy ideig itt vetőmagnemesítő raktár, kereskedelmi vállalati-, tégla- és cserépipari bérelszámolói és postaműszaki irodahelyiségek. A múzeum és a könyvtár számára biztonság nem volt a várkastélyban. Főleg a múzeum nagyértékű tudományos tárgyai miatt is rendkívül elhanyagolt állapotok uralkodtak, hiszen az épület kapuja állandóan nyitva volt és meg nem felelő lakók a fölszinten. Ezen a helyi tanács nem akart és talán nem is mert változtatni. Télvíz idején az udvaron állt az esővíz és a hólé és csak nagy üggyel-bajjal sikerült elérni, hogy téglákból ideiglenesen járda kerüljön a kulturális intézmények látogatóinak lába alá, nem is beszélve az emeleten elhelyezett óvodába járó kicsinyek számára. A múzeumban az ablakok javításra szorultak, új bejárati ajtó kellett, a faburkolatokat is ki kellett javítani. Még a tüzelőnek sem volt tárolóhelye és a volt Nádor díszterem mellett az egykori szép parkettán egy kupacban tárolták a rossz minőségű brikettet. A múzeum lassan terjeszkedni kezdett, ahogyan az eddig idetelepített vállalatok kiköltöztek az első emeletről. Az itt működő erdészeti részleg az egykori tölgyfa ajtó helyett, amely a mai múzeumi könyvtárba vezet, puhafából készített ajtót, amely ezért erősen vetemedik. A tanács tehát nem is tekintette a várkastélyt kulturális helynek és ezért kerültek bele irodák, sőt lakások is. 1964 február 4-én a művelődési minisztérium múzeumi főosztálya múzeummá minősítette az intézményt. 2 A múzeum új neve Helytörténeti Múzeum, de mivel ezt nem tekintették a benne dolgozók kis falusi gyűjteménynek, erőteljesen tiltakoztak az új név ellen. De hiába kérvényeztek más nevet, kérésük süket fülekre talált. Az új múzeum gyűjtőkörzete a pápai járás 54 községével, amelynek határában régészeti, helytörténeti, néprajzi és ipartörténeti gyűjtés kezdődött el. Jászai József segítségével a városi tanácsülési jegyzőkönyvek egy részét sikerült megmenteni és a múzeumba szállítani. Ezek hamarosan a veszprémi levéltárba kerültek. A veszprémi Megyei Múzeumi Igazgatóságon Éri István igazgató kezdeményezésére a budapesti képzőművészeti gimnáziumból Babák Sándor tanár vezetésével a várkastélyban nagyarányú restaurálási munka ment végbe. A Nádor-terem három ajtaját kellett újonnan elkészíteni. A teremben padlót, illetőleg parkettát javítottak. Több szobában és teremben egyelőre parketta helyett hajópadlót fektettek le. Egy kisebb szobában kárpitot feszítettek ki. A díszteremben faragásokat pótoltak és aranyoztak. Majd vasrács ajtók is készültek. Ezek a munkálatok 1965-ben fejeződtek be. Éri István a múzeum reprezentatív termei részére megfelelő bútort is adott. Ebben segített az Országos Iparművészeti Múzeum is, amikor barokk, aranyozott ülőgarnitúrát kölcsönzött a kiállításba. Ez a Nádor-terembe került. (Lábra) így sikerült elérni, hogy a Nádor-terem és az utána következő másik két nagyméretű terem kiállításra megfelelőek lettek. A nyugati fronton kisebb szobák időszaki kiállításra készültek, tovább menve az iroda is megfelelő bútorzatot kapott szintén Veszprémtől.
