Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)
Ilon Gábor: Újabb későbronzkori halomsírok Ugod-Katonavágásról
ACTA MUSEIPAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 3-4—1992 ILON GÁBOR ÚJABB KÉSŐBRONZKORI HALOMSÍROK UGOD-KATONAVÁGÁSRÓL Az Északi-Bakony völgyekkel és vízmosásokkal tagolt részén található Ugod-Katonavágás (1. ábra) több csoportból álló későbronzkori halomsírmezője. A Régészeti Topográfia 1 a kérdéses területen három halomsírcsoportot (75/13-14-15. lelőhely) ír le. A figyelmesebb szemlélődőnek azonban az is feltűnik, hogy a 75/14. számú, 160 halomból álló csoport, a halomsírmező keleti részén, két alcsoportból („a" és „b") tevődik össze. Az északi alcsoport („a") két halmát 1984-ben, ületve 1985-ben Mithay Sándor tárta fel. 2 A halomsírmező 75/13. számú csoportját teljes egészében feltárta és közzé is tette. A temetkezéseket a R BD/Ha A időszakra keltezte. 3 A most közlésre kerülő két halom 342-343 m-es tsz. feletti magasságon helyezkedett el, vegyes erdővel borított területen. A két halom egymás szomszédságában állott. Az alcsoport közepes magasságú (1-1,5 m) sírjai közé tartoztak. Mithay S. az 1. halmot kutatóárokkal és kisebb felületek nyitásával, a 2. halmot negyedelő módszerrel kutatta meg. Sírjelenségek,leletek 1. Halom -1984 A halom felhordott anyagát sárga színű, homokkal kevert tömött anyag képezte. A jelenségek bontását a talaj minősége ugyancsak megnehezítette. A 12 m átmérőjű halom tetején vékony humuszréteg képződött. A feltárás 1-2. árkában és a 4. felületen került elő az 1. sír (2. ábra). A 10-30 cm vastag faszenes máglyamaradvány alatt vörösre égett a talaj. 4 Ezen és a máglyamaradványok között voltak a sírmellékletek 100-110 cm-es mélységben. A szórthamvasztásos temetkezés kalcinalt csonttöredékei az edénytöredékek alatt helyezkedtek el. A sír különböző pontjain 6-7 edény nagyon mállékony, rossz megtartású töredékeit tárta fel az ásató (3. ábra). 1. Urnafazék alsó kétharmada a váll indításával. Kívül-belül vörös, másodlagos égés nyomaival. Fenékátmérő (továbbiakban - fá) = 7,8 cm, falvastagság (fv) = 0,6-0,7 cm, Lsz. 87.64.1. (1. tábla 1.) 2. Urnafazék (?) nyakperemtöredéke. Kívül-belül vörösbarna. Fv = 0,6, Lsz. 87.64.2. 3. Edény fenéktöredéke, vörösbarna, másodlagos égés nyomaival. Fá =4,5 cm, fv =0,4 cm, Lsz. 87.64.3. 4. Behúzottperemü tál töredékei. Kívül-belül vörösbarna, másodlagos égés nyomaival. Fá= 6,5 cm, magassága (m)= kb.15 cm, Lsz. 87.64.44. (1. tábla 3.) 5. Profillált tál. Kívül vörösbarna, belül fényezett fekete. Egyik bütyökfüle vízszintesen, a másik kétszer, függőlegesen átlyukasztott. Fá = 6,5 cm, m = 6,3 cm, Lsz. 87.64.5. (1.tábla 6.) 6. Edény alsó része a váll indításáig. Kívül szörkésfekete, belül vörösbarna, másodlagos égés nyomaival. Fá = 5,5 cm, Lsz. 87.64.6. (1. tábla 4.) 7. Bögre, kívül-belül vörösbarna, másodlagos égés nyomaival.M = 4 cm, Lsz. 87.64.7.11. (1.tábla 2.) 8. Mély tál. Kívül vörösbarna, belül fekete, másodlagos égés nyomaival. M = 8,5 cm, Lsz. 87.64.8.(1. tábla 5.) 9. A sír délkeleti részén előkerült töredékek közül jellegzetesebb két, víszintesen átfúrt oldal töredék, profillált tálból. Lsz. 87.64.9-10.12. A 2. sír néhány cm különbséggel ugyanabban a mélységben volt, mint az 1. sír. Ugyancsak szórthamvasztásos rítusú volt. A kalcinalt csontok a felhordott föld súlyától összenyomódott cserepeken, közöttük és alattuk helyezkedtek el. A sír fekete, faszenes talaja máglya maradványaira utal (2., 4. ábra). Az edények és a fémek, valamint az üveggyöngyök a máglya maradványain égtek össze. 1. Profillált tál töredékei a vállon függőlegesen átfúrt bütyökfüllel. Kívül-belül vörösbarna. Fv = 0,6 cm, Lsz. 87.64.13. (2.tábla 1). 2. Gömbös testű korsó felső része háromszögletes átmetszetű füllel. Kívül-belül szürkésfekete. Fv = 0,4 cm, Lsz. 87.64.14. (2. tábla 3.) *A leletanyag leltározását az ásató 1987-ben végezte. Addigra a tárgyzacskók elszakadoztak, ezért a tárgyak egy részének azonosítása lehetetlenné vált.
