Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)
Temesváry Ferenc: Janicsáry Sándor országgyűlési képviselő feliratos szablyája
Ezen a helyen merül fel a kérdés, hogy a markolat és a hozzátartozó keresztvas eredeti-e? Ugyanis az átadás pillanatában is színarany markolatról beszélnek, ugyanakkor a szablyához pillanatnyilag kötődő markolat aranyozott ezüst. Egész felülete a keresztvsasal együtt levél- és virágornamentikával borított, amelyen erősen érezhető a szecesszió hatása. Mindkét oldalon viszonylag arányos, harántcsíkolt oválisban a magyar címert találjuk, szabálytalanul jobbra dülő kereszttel. A markolatba épülő keresztvas viszonylag rövid, négyszög-keresztmetszetű, az éleken bordázott peremmel díszített. Ez a szögletes, kifelé haladva vékonyodó keresztvas típus nagyon elterjedt e korban. Megállapításunk alátámasztására indokolatlan felsorolást adnunk, s így csak egy darabot közlünk még a Janicsáry szablya mellett, ugyanis erről feltételezzük, hogy közel azonos műhely terméke (III. tábla 2 a, b, III. tábla 1 a, b kép). Minőségében, kivitelezésében a Janicsáry szablya sem tud természetesen elszakadni korától. Minden gazdagsága, helyenként cicomája ellenére a nemzeti felbuzdulást kiaknázni akaró, de mesterségében, tudásában, művészi készségben lemaradt ötvösmester alkotása. A markolat közepén, mindkét oldalon elhelyezett nagy ovális motívum - valójában az oldaltüskéket helyettesítő függöny, amelyben a magyar korona kapott helyet, szinte egyetlen bitonyítéka, hogy a markolat a szablyapengéhez tartozik. Ugyanis a szablyapenge maratása mindkét oldalon oly módon történt, hogy az ovális alsó pereme a homorúan maratott penge-felületen szabályosan helyezkedjék el. A jelentkező apróbb eltérések ellenére a markolat és a penge összetartozása kétségtelen. Ezek szerint az aranyozott ezüst markolat eredeti. A közlések nyilvánvalóan összekeverik a markolatot a markolatgombbal. Az átadási procedúrával kapcsolatos szöveggel is alátámasztható ez az érvelés. „Színarany markolata a te arcvonásod, igazi kuruc magyar vonásaidat tünteti fel." Valójában nem a markolat, hanem a markolatgomb tüntette fel Janicsáry képmását. A közlést minden lap átveszi, köztük a Temesvárer Zeitung is és így a markolat egésze színarannyá válik. A Nemzet 1897. március 28-i száma döntő jelentőségű, mert különbséget tesz a markolat és markolatgomb között, amikor ezeket írja: „... melynek fogójára színaranyból van ábrázolva Janicsáry Sándor tipikus alakja..." Kérdés marad természetesen: miképpen fordulhatott elő, hogy egy miniszterek és képviselők által adományozott szablyán a korona keresztje szabálytalanul dől. Különösen kirívó ez a millennium évében, amikor is a magyar koronával, címerrel díszített szablyák ezrei készültek. Erre a kérdésre később talán választ tudunk adni, amikor Link István működési körét meghatározzuk. A megoldatlan problémák ellenére, minthogy az ajándékozók nevét ismerjük, az átadás körülményeit és okát tisztáztuk, érdemesnek találtuk a kutatási eredmények rögzítését. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy az ajándékozók milyen területeket képviselnek, akkor a műtárgyat nem egy intézmény, terület kiemelkedő értékének, hanem egyetemesen a történelmi Magyarország ereklyéjének foghatjuk fel. 35 JEGYZETEK 1. Ltsz. 70.9400. Analógia: 56.4361. 2. Link Istvánról ezideig - sajnos - semmit nem tudunk. Minthogy a megrendelést ő kapta meg, feltételezzük, hogy nagyobb műhellyel rendelkezhetett. További évek kutatási feladata működési körét meghatározni. 3. A község 1910-ben is alig 1000 lelket számlált. Keletkezése 1718-1722 között ment végbe, amikor gr. Mérey Klaudius görögkeleti menekülteket telepített be. Több tulajdonos után vette meg 1847-ben Hampel József. 4. Nemzet, 1896. november 25. Itt jegyezzük meg, hogy a róla készített karikatúra 1949-ig a Parlamenti Múzeum tulajdona volt, majd a Magyar Nemzeti Múzeum Képcsarnokába került. Ltsz. 1838. 5. Nemzet, 1896. november 30. 6. Vasárnapi Újság, 1896. december 6. 7. Pesti Hírlap, 1896. november 26. 8. A Pesti Hírlap közleményéből is világosan kiderül, hogy Janicsáry személye kiválasztott volt. 9. Pesti Hírlap, 1896. december 1. 10. Pesti Hírlap, 1896. december 2. Itt jegyezzük meg, hogy ekkor Jókai még képviselő. 1896. december 12-én adnak tiszteletére lakomát, ugyanis úgy hírlik, visszavonul a politikától. 1897. január 27-én a Főrendiház tagja lett. 11. Mikszáth K.: A tisztelt házból. Budapest 1958.425. Ezúttal emlegeti Mikszáth azt a kérvényt, amit Janicsáry három évig hordott magánál, míg végre átadta a miniszternek. Elintézésre az ügy nem kerül, mert a kérelmező közel két éve már meghalt. 12. Apponyi A.: Ötven év. Budapest, 1926.262. 13. Uő.:73. 14. Pesti Hírlap, 1896. december 17. 15.
