Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

Mithay Sándor: 17 év a pápai Helytörténeti Múzeumban

malapító felesége volt az első adminisztrátor, majd Dr. Ecsedy Sándorné és Tóth Sándorné következett. A múzeum hivatalsegédei: Meiczinger János, Töreky Lajos, Laki Lajos, Földesi Imre, Péterfy Győző, Fazekas Pál, Jákli Tibor. A megyei múzeumigazgatóság részéről Éri István, majd Dr. Kralovánszky Alán és Dr. Tóth Sándor megyei múzeumigazgatók erőteljesen segítették a pápai múzeum fejlődését. 1971-ben már ügyrend és ügykezelési rend is létezett. 1974-ben már működött az un. belső ellenőrzés és két év múlva munkaköri leírások végleges szövegezése következett. 1964-ben egy primitív fényképezőgépet használtam a belső és a kinti terepmunkához. Később egy japán géppel sikerült jó felvételeket készítenem. Tatán a múzeum kiállításához megfelelő szőnyeget vásároltak. A még Jászai idejében az Iparművészeti Múzeumtól kölcsön kapott aranyozott, barokk ülőgarnitúrát vissza kellett adni 1974-ben. Vasrácsok készültek a kaminokra a kiállítási folyosón és a Nádor-teremben. A Veszprémből kölcsön kapott kiállítási bútorzatra véreteket csináltattunk Győrben. A Nádor-teremben átrakatták a nagy kandallót. Erre a munkára Pápán már csak egyetlen fazekast találtam, aki ezt rendkívül ügyesen végezte el 1976-ban. A padlásraktárban védőfalat építtettem és a helyiség téglapadlót kapott 1972-ben. Országúti jelzőtáblákat helyeztettem el a város szélén, amelyek az állandó kiállításokra hívták fel a figyelmet, de ezt a kis múzeumi ügyeskedést az útügyi szervek mindig akadályozták. A terepmunkára motorkerékpárra is szükség volt. 1968-ban egy kisebb, majd 1976-ban jobban működő (Babetta) járművet sikerült szerezni. Egy ilyen „kisebb" múzeumnak autóra ugyanis abban az időben nem tellett. Korábban jobbára csak egyszerű kerékpáron közlekedtem. Az első tíz évben a tudományos munka rovására történt a múzeumvezetés, az ismerkedés a várossal és széles környékével. Mivel a jó vidéki múzeum a falusi ismeretségen múlik, ezért a győri kijárás mellett a nehézkes autóbuszközlekedést is igénybe véve kellett ezt megteremtenem. Csak a 70-es évek közepén jutott el a belső tevékenység oda, hogy nyugodt és elmélyült tudományos munkára maradt időm. Pápa és környéke történelmi problémái voltak a hozzám legközelebb állók. Fontos volt saját ásatásaimat feldolgozni, vagy inkább csak röviden ismertetni. A nyugdíjazás utánra is maradt elegendő tennivalóm. A legfontosabbnak látszott a Vaszar-Pörösréten talált halmok feltárásának ismertetése, az ugodi vár ásatásainak közlése és a vinári Cseralján szabaddá tett korarómai hamvasztásos sírok megfelelő publikálása. Restaurálás. Nagyon fontos lett volna egy megfelelő szakképzett restaurátor Pápára, azonban a szűkös költségvetés és a szűkkörű érdeklődés és nem utolsó sorban a felettes szervek közönye ezt nem tette lehetővé. így azután Fazekas Pál hivatalsegéddel kellett az ilyen jellegű apróbb munkákat elvégeztetnem. Sajnos fémeket nem konzerválhatott, s így nehézkesen ment a Veszprémmel való együttműködés is. Mivel többféle szakmában is járatos volt, kiállítások rendezésében rendkívül jól dolgozott. Hozzá hasonló volt Farkas Pál, aki szintén ezermester volt. Ő főleg régi órák javításában és konzerválásában tűnt ki. Nagy segítséget nyújtottak szinte minden belső munkában. Környezet Nem említettem a múzeum környezetét és a városban elfoglalt helyét. A várkastélyban a járási könyvtár, zeneiskola és a művelődési központ helyezkedett el. Mindezek a helyi tanácshoz tartoztak, de a múzeum a megyei szervezethez. Mivel a múzeum elsősorban tudományos munkával foglalkozik és nem népműveléssel (amit mindig ráerőltettek az előző években), csak lenéző mosolyt kaptam. Ha valahol ásattam, a „hivatalosok" csak enyhe lenézéssel vették tudomásul ténykedésemet, hiszen az értelmiség akkoriban, különösen a földben turkáló, enyhe megvetés tárgya volt. Egyszer a keménycserép gyár helyén az ásatásokra ellátmányt kértem a tanácstól, de ebben a fontos munkában nem segítettek. Pedig ez igazán pápai téma lett volna. Népművelés" A televízió két alkalommal is forgatott a múzeumban. Pados Mária általános iskolai osztályait hozta a régészeti és néprajzi kiállításra és ezen foglalkozások keretében többször is fontos tárgyakat gyűjtöttek. Ő 1966-ban több előadás és néhány rosszul sikerült vetélkedő után kedvét vesztve a tudományos munkának szentelte minden idejét. A „győri ember" idegen volt és maradt Pápán. A 60-as években a városi műemlékvédelmi bizottságban furcsa hangok szólaltak meg és oda sem volt érdemes elmenni. A 70-es években kezdődtek nyári időben a hangversenyek. Ezek később tömegesen szaporodtak és csak a múzeum műtárgyainak kárára voltak. Ilyen rendezvények voltak a múzeumi hónapok erőltetett rendezvényei is. Sikerük egyáltalán nem mutatkozott, hacsak nem egy jól rendezett és nívós anyagú kiállításhoz kapcsolódtak. Sok küzdelem után sem sikerült magam mellé néprajzost szereznem. 1970-ben néhány oldalas múzeumi Híradóval gondoltam némi népszerűségre szert tenni. De erre csak egy szűk réteg mutatott hajlandóságot a város társadalmából. A községek nagyobb részben a tanítók érdektelensége miatt általában kívül rekedtek. Mithay Sándor