Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

Ughy István: Erdélyi agancs lőportartók I.

ACTA MUSEIPAPENSIS PÁPA] MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 3-4—1992 UGHY ISTVÁN ERDÉLYI AGANCS LŐPORTARTÓK Az Erdélyből származó, itt közlésre kerülő lőportartó szaruk rajzait egyidőben készítettem azokkal, amelyek 1975-ben jelentek meg a csíkszeredai, Alkotások Háza" kiadásában „Csontkarcolatok, porszaruk rajzai" címmel. Az albumba csak az az 53 db rajz került be, amelyeket a Hargita megyei, illetve a sepsiszentgyörgyi múzeumokban gyűjtöttem össze. A magángyűjteményekben felleltek bizonyos okokból kimaradtak a fenti kiadványból. Itt most a magángyűjtőknél talált 20 db rajzból 10 db-ot teszek közzé. A 10 db rajzból 6 db az ún. svasztikások családjába tartozik, amelyek motívumvilága - a kutatók szerint - a legérdekesebb. Jeleik értelmezése engem is izgat. Ez a csoport a geometrikus díszítésűek között egy elkülönülő egységet képez. A központi motívum Jelentése valószínűleg az őskor, közelebbről az újkőkor- és bronzkor, valamint a koravaskor időszakában kialakult. Ha értelmezni szeretném a díszítményt, többféle megállapítást is tehetek. Maga a szaru - megjelenésében - egy ember alakja is lehet. A díszek azonosak öltözetének kellékeivel; melldísz=mellkorong (naptükör?), a függesztőkapocs némelyiken kivehető. A szárközépen látható dísz talán lábperec. Rajzai megjelenése gyakran a nyakékéhez hasonlít. A szárvégeken megjelenített emberi alakok talán rituális táncot járnak. Az analógiákat ugyancsak megtaláljuk a fent említett történelmi korszakokban. Itt az edényeken, eszközökön hemzsegnek a csigavonalak, svasztikák, kacskaringók. Az edények vonalakkal elválasztott képmezőben megtalálható a „futókutya"-motívuma is. Ilyen szarvakká, csigavonalakká alakuló ábrákat találunk a lőporos szaruinkon is, fellelhető a székelykeresztúri múzeum gyűjteményében található csűrkapu sarkain is a kétfelé csavarodó díszítés. A motívumrendszer megjelenése azonban nem csak időben, de térben is nagy határok között mozog, gondolok csak az indiai mandala, vagy sztupa ábrázolásra. A kutatók a geometrikus díszítésű lőportartókkal kapcsolatba hozzák a karcolt díszítésű bútorokat is. Érdekes azonban, hogy ezek egyikén sem jelenik meg a napnak forgócsápokkal történő ábrázolása. Összefoglalásként tehát úgy gondolom, hogy a svasztikás lőportartók motívumrendszere többezer éves hagyomány eredője, nagykiterjedésű földrajzi régióban ismert világszemlélet leképezése. Miután festő vagyok, feltételezem, hogy a témával foglalkozó szakemberek számára újat nem mondtam. Kötelességemet, úgy vélem a tárgyrajzok elkészítésével, s kissé késői közlésével teljesítettem. Igazolja tevékenységem fontosságát az album hajdani elkészítése, ahol azonban nevemet hibásan írták, helyesen (UGHY). Az előszóban pedig fő szerkesztőségem sikkadt el. így fordulhatott elő, hogy a később megjelent művek szerzői (Borsos, 1982., Balassa, 1989.) nem hivatkozhattak a megszokott szakszerűség igényével. Felhasznált irodalom Balassa I., A határainkon túli magyarok néprajza. Bp., 1989. Baktay E., India művészete. Bp., 1958. Borsos B., Magyar vadász lőportartók. Bp., 1982. Diószegi V, Sámánok nyomában Szibéria földjén. Bp„ 1960. Domanovszky Gy., A magyar nép díszítőművészete. Bp., 1981 Dumitrescu V, Arta preistorica in Romania meridiáné. Bukarest, 1974. Győrffy Gy.-Viski K., A magyarság néprajza. Bp., é.n. Hoppal M.-Jankovics M.-Nagy A.-Szemadám Gy., Jelképtár. Bp., 1990. Kós Károly: Obiecte de os si sora in colectiile Muzeului etnografic al Transilvaniei (Objects of Bone and Horn in the Collections of the Etnographical Museum of Transylvania) Kovács T., A bronzkor Magyarországon. Bp., 1977. Molnár L-Ughy L, Csontkarcolatok, porszaruk rajzai. Csíkszereda, 1975. Vörös L, Középkori agancs lőportartók az ugodi várból. PáMÉ 1 (1988) 131-135. Wossinszky M., Az őskor mészbetétes díszítő művészete. Bp., 1904.