Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

Haris Andrea: Pápa a 18. században. Egy barokk városkép kialakulásának folyamata

egy gazdag család pénzt ajánl fel a földesúrnak telke megváltása fejében. A leggyakoribb a két változat keveredése, tehát az egyén eddigi szolgálataiért és egy bizonyos összeg fejében nyerte el az inscriptionális levelet. A földesúri szolgáltatások alól mentes telkek elsősorban a 17. században jöttek létre, a korábbi századokban ez a kiváltságjog egyedi eset,

56 a 18. században pedig jelentősen csökkent a számuk. A telekkönyv szerint a legutolsó inscriptionális levelet 1736-ban adta ki az akkori földesúr Esterházy Ferenc.

57 A városban ezzel a levéllel járó előjogokat elsősorban nemesek nyerték el és ritkábban közrendi katonák. A nemesek azok közé a dunántúli kisbirtokos réteg közé tartoztak, akik a 16-17. században birtokaik közelében maradva katonának álltak, megpróbálván megvédeni birtokaikat a töröktől és fenntartani saját magukat a katonáskodásból. A védett városban helyezték el családjukat és megkísérelték a legelőkelőbb helyeken telket, házat szerezni, majd ingatlanukra kiváltságjogokat nyerni. A 17. században főrangú család nem rendelkezett telektulajdonnal a városban. A 18. században a Nádasdy család vásárolt egy házat a Kristóf utca elején (N°368,367

59

), majd egy másik nagy nemesi család, a Zichyek jutottak örökösödés révén egy főtéri házhoz (N°78).

60 A nemesi házak a Fő téren, a Hosszú utca és a Kristóf utca felé eső szakaszán álltak szinte kizárólagosan. A többi utcában csak elvétve találunk egy-egy inscriptionális nemesi házat. A mellékutcákban lévő kiváltságos telkek közrendűek kezén voltak, akik ezeket zsoldjuk fejében kapták. Az inscriptionális levél rendszerint meghatározatlan időre szólt, csak néhány esetben fordult elő, hogy a telek kiváltságát meghatározott időre korlátozták. A levél tartalmazhatott egy olyan kitételt, miszerint ha a földesúr óhajtja, a telket magához visszaválthatja. Ekkor köteles megfizetni az „inscriptionális summát" a tulajdonosnak és mindazon épületek és javítások értékét, amelyet a szabadságos levél kiadása óta tett a telken. A telkek visszaváltási jogával a 18. század közepétől egyre gyakrabban élt az uradalom. Ez egy tudatosan irányított folyamat volt, amelyet Esterházy Ferenc, majd Esterházy Károly próbált következetesen végigvinni. Megkísérelték az összes ilyen típusú telket felszámolni a városban, ezáltal is erősíteni hatalmukat a település felett. 1754-ben a Nádasdy család telket vásárolt a Kristóf utcában és általuk 1718 óta birtokolt ház mellett (N°367 és 368).

61 Az újonnan vásárolt házra is megpróbálták az inscriptionális levelet megszerezni, de a két főúr többszöri levélváltása ellenére mindez csak kísérlet maradt. Az üggyel kapcsolatban írta Esterházy Ferenc Bittó József pápai prefektusnak, hogy fogadalmat tett, életében több telket nem szabadít fel Pápán.

62 A 18. század végére szinte kivétel nélkül sikerült visszaváltani a közrendűek kezében lévő inscriptionális leveleket. A nemesek tulajdonában lévő telkekkel már nehezebben boldogult az uradalom. A kisnemesi családok jórésze nem tudta, esetleg nem akarta megtartani inscriptionális levelét. Ezeknek a családoknak egy része a török háborúk után elvesztette megélhetési alapját. Régi birtokaikat nem tudták visszaszerezni vagy azok nem voltak elegendők a család fenntartásához, így fokozatosan elszegényedtek. Az uradalom ezek után viszonylag könnyen, hatalmi kényszerítéssel és az inscriptionális summa felajánlásával, vissza tudta váltani a kiváltságos leveleket. A nemesi családok másik része - és ez volt a jellemzőbb - elköltözött a városból. Nem volt már szükség a falak által nyújtott védelemre, számukra sokkal fontosabbá vált a birtokok közvetlen közelében lévő lakóhely. Jól jellemzi az első folyamatot a sághfai Sándor család esete. Sándor György 1622-ben nyert nemességet és címert II. Ferdinándtól és általa felesége, testvére és gyermekei.

64 Ugyanebben az évben kapott inscriptionális levelet egy pápai házra, amely a főtéren állt, a plébániatemplom körítőfala mellett (N°79).

65 A család férfitagjai mind katonáskodtak a 17. században, majd a Rákóczi-szabadságharcban is részt vettek. Eletük, házasságaik révén összefonódott a dunántúli és ezen belül a Pápán is birtokos kisnemesi családokkal mint pl. a Talliánokkal, a Sárközyekkel és a Somogyiakkal. A Sándoroknak a 18. század második felében már csak leányági örökösei éltek Pápán, majd a család a 19. század közepén teljesen kihalt.

66 Az utolsó pápai adat 1791 -bői maradt fenn a családról, amikor Sándor Zsuzsanna, Sándor György leánya eladta az egykor a család Fő téri házához tartozó majorsági telket a Devecseri utcában (N°482).

6 Nem ismerjük, hogy Fő téri házuk mikor és milyen körülmények között került a nemesi geneológiákból ismeretlen Pikier család birtokába. A házat Pikier György özvegye, Némethi Anna 1790-ben már eladta, pontosabban elcserélte Esterházy Károllyal a Kristóf utcai N°348-as épületre.

68 A csere, amelyért még 7000 Ft-ot is fizetett az uradalom, a pápai birtokügyek egyik legérdekesebbje. A hozzátartozó hatalmas iratanyagból kiderült, hogy Esterházy Károly már éveken keresztül próbálta megszerezni az emeletes Fő téri Sándor-házat. A földesúr számos pénz- és birtokajánlatai ellenére mindez sikertelen maradt. Az üzlet csak akkor jött létre, amikor Pikier György meghalt és özvegyét nem egészen tisztességes eszközökkel rákényszerítették a cserére. Mégpedig elég előnytelenül, hisz a cserébe elnyert Kristóf utcai ház csak 30 évre kapott szabadságot a földesúri kiváltságok alól, míg a főtéri háznak örökös inscriptionális levele volt. A városból kiköltöző nemesekre a Somogyi család szolgáltat jó példát. A Korvin utca 9-es ún. Corvin házat 1732-ben Somogyi Ádám birtokolta (N°278). 0 Somogyi Ádám rokonságban állt a fent említett Sándor családdal, mivel felesége Tallián Rozália, Tallián Sándor és Sándor Mária leánya volt. A Somogyi család, mint katonáskodó család szintén a török idők alatt jeleskedett és terebélyesedett ki.

71 A család feltételezhetően a 18. század második felében költözött el a városból, de nem tűnt el a történelem süllyesztőjében.

72 Valószínűleg az említett Ádám unokája volt János, aki már grófi ranggal és jelentős közjogi méltóságokkal bírt.

73 A család a medgyesi előnevet hasz-