Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

Haris Andrea: Pápa a 18. században. Egy barokk városkép kialakulásának folyamata

A belvárosban kialakult gettójukban szokásaikat, tradícióikat híven őrizték, de azért a földesúri hatalom néha közbeszólt. 1796-ban kérelmezték, hogy „az uczán kérésztől az eö Törvények telleséttése végett hutott sinort" ne vágják le, és ezért 60 forintot hajlandók fizetni a földesúri kasszába. Esterházy Károly kérésüket elutasította, azzal az indokkal, hogy illetlenség ilyen dologért pénzt kérni.

41 1809-ben megakadályozta az uradalom, hogy Neumann Ábrahám zsidó kereskedő a Fő tér keleti oldalán, az uradalmi tiszti házak között lakóépületet vásároljon. Megvehetett egy, a Fő tér nyugati oldalán álló házat, de saját tisztviselői közé, a plébánia és az iskola szomszédságába nem engedte be a földesúr a zsidó vallásút.

42 c. A középületek Az egyházi épületek mellett meghatározó és alakító eleme lehet a városképnek a város közösségének tulajdonában és használatában lévő épületek. Ezek közül a legfontosabb a városi önkormányzatot szimbolizáló városháza. Pápa számos városi kiváltsága ellenére is csak egy földesúri város volt; a település központjában hangsúlyos elemként nem a városháza jelent meg, mint a szabad királyi városoknál, hanem a földesúri kastély. A 18. század előtt semmilyen adat nem említi a városházát és feltételezzük, hogy nem is volt ilyen épület.

43 Valószínű, hogy a mindenkori bíró ill. a városi tisztségviselők a saját házukban tartották a város iratait, és ott tartották üléseiket. A 16-17. században a város védelme, a falak állagának megőrzése volt a legfontosabb feladat, amit a pápai főkapitányok, a hadsereg irányított. A 18. század az, amikor a városi önkormányzat nagyobb teret kapott és kaphatott, így talán nem véletlen, hogy a városháza is akkor született meg. A városházat először 1727-ben említi okleveles adat. A ház a Hosszú utca nyugati oldalán állt, a N°57-es telken. Az épületet később Veszprém vármegye szerezte meg a szomszédos 58-as telekkel együtt vármegyei kvártélyháznak. 1824-ben ezen a két telken épült fel a ma is álló vármegyeház, hogy a felváltva Veszprémben és Pápán tartott megyegyűléseknek megfelelő helyet biztosítson.

45 Nincs adatunk arról, hogy a vármegye mikor szerezte meg a város tulajdonában lévő épületet. így nem tudjuk, hogy az 175l-es tűzvészkor megsemmisült városháza hol állt.

46 1767-ben néhány házzal odább, a N°64-es telken állt a városháza. Itt 1732-ben még Nagy András úr lakóházát találjuk.

47 Ma is ezen a helyen a Hosszú utcai egyemeletes házak sorába illeszkedve áll a városháza, klasszicista, 1823-ban épült alakban. A város által működtetett többi intézménynek - szegényház, iskola - sem építészeti megjelenése, sem szellemisége nem volt meghatározó a településen. d. A városfalak A várost, a településszerkezetet alakító fontos tényező lehetett volna volna a 16-17. századi erődítés felszámolása. Császári rendelet írta elő 1702-ben minden külső és belső véderő lebontását, felrobbantását és az árkok betöltését Pápán.

4 A 18. század első felében el is kezdték bontani az erődítést, de a munka hosszasan elhúzódott. Maynzeck 1730-1732 között készült várostérképén a falak és a bástyák érintetlenül állnak, csak a Hosszú utca végében lévő, keleti bástya hiányzik. Az 1750-es években indult meg a vár körüli erődítés felszámolása, párhuzamosan a barokk kastély kiépítésével. A vár és a város körüli erődítés megszüntetése az 1770-es években kapott új lendületet. A település körüli mocsarak lecsapolásával csökkent a vizesárkok vízutánpótlása és meg lehetett kezdeni betöltésüket. Az erődítés felszámolásának lassúsága több okra vezethető vissza. Egyrészt a várost körülvevő véderőművek nem téglából, kőből épültek elsősorban, hanem fa-föld sáncok voltak, ezek építőanyagnak nem voltak alkalmasak, elbontásuk azonban hatalmas földmunkát igényelt.

49 Másrészt a földesúr is leállította időnként a munkákat, egri rossz tapasztalataira hivatkozva.

50 Nem segítette elő az erődítés eltűnését a települések jogi különállása sem. A városfalak a három település határán álltak, az egyes településeknek nem fűződött érdekük az elbontásukhoz. Az erődítés a 19. század első felében tűnt el véglegesen a város körül, de az utcaszerkezet, a terepviszonyok megőrizték vonalát.

51