Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

Haris Andrea: Pápa a 18. században. Egy barokk városkép kialakulásának folyamata

adatok alapján, hogy ezt a szárnyat nem kívánták megépíteni, mivel ez a szárny túl közel esett volna a forgalmas főtérhez.

8 Ugyanígy módosult az építtető elképzelése, a tervezés és a megvalósulás között eltelt idő alatt, más pontokon is. A várost keletről övező mocsarakat az 1770-es években Mikovinyi Sámuel elképzelései alapján lecsapolták, és a koncepció része lehetett a vár körüli vizesárok felszámolása. A gazdasági udvar három szárnya közül csak a hátsó - északi - készült el. Nem valósulhattak meg a francia kertek, hanem a vizek lecsapolása, mederbe terelése után egy jóval nagyobb területre kiterjedő angolpark készült el. A pilgrami elképzelés a Fő téren is csak részben valósult meg. Megszületek a barokk kompozíció jegyében a tér kitisztítása. Elbontották a középkori plébániatemplom cintermét, az ahhoz tapadó házakat, boltokat, lacikonyhákat.

9 A folyamat az 1750-es években indult el, de csak 1790-ben tudta az uradalom az utolsó lakóházat megvásárolni és lebontani a térről.

10 Esterházy Károly a nagy templomépíttető magánbirtokai központjában is új plébániatemplommal akarta megörökíteni nevét, felborítva a pilgrami koncepciót, amely a középkori templom megtartásával számolt.

11 A középkori templom keletéit volt, kéttornyos homlokzatával nyugat felől nézve szinte beilleszkedett a Fő tér keleti házsorába. Természetesen nem ékelődött bele a zárt térfalba, de azzal párhuzamos volt. Nem a tér közepén, hanem annak keleti oldalához állt közelebb.

12 Kéttornyos nyugati homlokzata előtt vezetett el a főútvonal, amely a városon ment keresztül északról dél felé. A barokk plébániatemplom szentélyével észak felé fordul, főhomlokzatának tornyai déli irányba, leginkább a Hosszú utca, a Veszprém felől érkező út vonalába néznek. A barokk templom tájolása semmilyen fő irányt, kompozíciós vonalat, hangsúlyt nem vett figyelembe. Szinte zavaró, hogy semmelyik Fő térre vezető út tengelyéből nem látható igazán, a Fő térre érve pedig nem marad elég tér főhomlokzatának kibontakozására, feltárulkozására. Egy barokk rezidencia és templom közel egyidejű kialakítása esetén elvárnánk a két épület főhomlokzatának egymás felé fordítását, közöttük kompozíciós egység létrehozását. A nagyszabású barokk térképzés Pápán - bár a lehetőség meg lett volna - nem jött létre. Oka minden bizonnyal a magánrezidencia és a város plébániatemplomának szétválasztásában keresendő. Esterházy Károly, mint említettük, távol akarta tartani a város zaját kastélyától, ezért nem építette fel a negyedük, déli szárnyát az épületnek. Feltételezhetően ezért sem akarta a templom ho mlokzatát a kastély felé fordítani. A régi, kelet felé eső tájolással nem lehetett az új templomot felépíteni, mivel annak tervezett nagysága túlnyúlt volna a középkori plébániatemplomon, ezáltal akadályozta volna a Fő tér észak-dél irányú fő közlekedési vonalát. A veszprém-győri út, amely egyben a város fő ütőere is, évszázadok óta a tér nyugati oldala mellett haladt el. Nehezen lehetett volna az utat a tér másik oldala felé terelni a hagyományok miatt, de főként azért, mert akkor a kastély elé vezeti a forgalmat. Régészeti feltárások hiányában nem lehet ma még eldönteni, mennyiben befolyásolták a templom elhelyezését a Fő téren az építkezés kezdetkor még álló lakóépületek. A 18. századi és a mai térképek összevetése alapján nagyon közel álltak a barokk plébániatemplomhoz, de a térképek pontatlansága miatt ezt csak egy ásatás tudná igazolni. Fellner Jakab a barokk plébániatemplom tervezője - akinek különben sem volt erőssége épületeinek környezetbe helyezése - a legkézenfekvőbb megoldást választotta. Valamilyen kompozíciós vonalhoz igazodni akart, ezért a Fő tér térfalait követte. Az általa tervezett új templom hamlokzatai párhuzamosak a keleti és déli térfallal és a tér északi lezárását adó kastéllyal. Az eltérő tájolás ellenére az új templom megőrizte a városképben betöltött szerpét. Két monumentális tornya, a középkori templomhoz hasonlóan, továbbra is a várossziluett legmagasabb, leghangsúlyosabb pontja maradt. Pápán a Fő tér átalakításán kívül - amely, mint láttuk több ponton kényszermegoldás volt - a 18. században más városrendezési elképzelés, vagy tendencia nem fedezhető fel.

13 A város többi központjának, terének, utcájának kialakulása, 18. századi változása lényegében spontán folyamat; illetve helyi tényezők, történeti hagyományok befolyásolták. A város centruma a 18. században az Alsó Majorokbeli Hosszú utcába is kitolódott a belvárosból. Ez az utca a belsővárosi Hosszú utca szerves része és egyenesirányú folytatása volt. Északi végén, a belvárosi Új kapu előtt már a 18. század előtt kialakult az állatpiac. A közlekedési útvonal és a vásártér elősegítette az Alsó Majorokbeli Hosszú utca jelentőségének növekedését, amelyet tovább erősített az irgalmasrend letelepedése az utcában 1757-ben. Sem az Alsó Majorokban, sem a Felső Majorokban máshelyütt központi rész nem alakult ki. b. Az egyházak A 18. században a városban egyháza volt az akkori Magyarország szinte összes felekezetének, a katolikusoknak, a reformátusoknak, az evangélikusoknak és a zsidóknak. Négy szerzetesrend is letelepedett a városban, a pálosok, a ferencesek, az irgalmasok és a ciszterek. A rendek, az irgalmasok kivételével már a 17. században kolostort alapítottak a városban. A nem katolikus felekezetű templomok helyét a településen részben a történeti hagyományok, részben pedig a megtűrt vallási helyzetükből adódó kényszermegoldások határozták meg.