Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

P. Szabó György: Török kori források a Dunántúli Református egyházkerület pápai Nagykönyvtárában

mint református falu. Mindezekkel ellentétben a dunántúli vend gyülekezetek 1627. évi egyházlátogatási jegyzőkönyve Martyáncz-ot úgy említi, mint evangélikus helyet, Domjáni Mihályt pedig, mint lutheránus lelkészt. (Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyűjtemény a dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület történetéhez c. gyűjteménye. Sopron, 1910.110-112.) Ám Payr is inkább Thury véleményét fogadja el. Mindenesetre az 1652. május 24-i kajdi zsinat, mint református lelkészt Rakicsányi Jánost ordinálta Martyánczra, aki amikor is 1654-ben a Gyöngyös melletti Polányba költözött, az evangélikusok önhatalmúlag elfoglalták a reformátusok templomát. Rakicsányi hirtelen elköltözése a neki címzett török fenyegetéssel magyarázható. Bizonyos, hogy a nagy kisebbségben lévő evangélikusok panaszára. Pedig még a dunántúli evangélikusság kiváló és toleráns gondolkodású püspöke, Musai Gergely is több nyilatkozatában ismerte el a helység és a templom református voltát. Nyilvánvaló, hogy a reformátusok lelkésze szolgált eddig az időpontig az evangélikusoknak is, ám azok már önállósulni akartak, mégpedig a reformátusok kárára. A török pedig a pártjukra állt. A két evangélikus státus közös bizottsága az 1655. évi pozsonyi országgyűlés alkalmával vizsgálta meg az ügyet, s „az egymás között lévő szeretetnek megerősítésére" hozta meg május lén kelt döntését, elismerve, hogy „...ember emlékezetétől fogva, azon martyánczi eklézsia és templom a helvét hitvallású hallgatóké volt és most is Martyánczon helvét hitvallású hallgatók laknak és hogy azok is bevádoltattak, az ágostai hitvalláson levő leányegyházakban s f arákban kívül lakó hallgatóktól, mely eklézsia és templom a martyáncziaknak az 1647. XTV. törvénycikk erejénél fogva odaítéltetett volna. Tehát jelen határozatnak erejénél fogva, a megnevezett martyánczi anyaeklézsia és templom, mivel azon helyben az egész község, kettőt kivéve (amint megírt Musai Gergely püspök úr által előttünk felmutatott iratból kitetszett és megértettük) helvét hitvallásúakból áll, maradjon a helvét hitvallású hallgatók számára minden, az egész parokhiával, iskolával és minden azon egyházhoz, nemkülönben a parokhiához és iskolához régtől fogva tartozandókkal, valamint a személyi járandóságokkal és jövedelmekkel együtt teljes joggal egy hónapon belül, tartozzanak kivinni Martyánczról az ágostai hitvallású hallgatók, a maguk leányegyházukba az 1647. évi XTV. törvényczikkben írt büntetés terhe alatt." A martyánczi evangélikus prédikátor, s jobbára a filiákban élő hívei fittyet hánytak ennek a végzésnek, sőt saját püspökükkel is szembeszálltak, aki többször is távozásra szólútotta fel a lutheránus lelkészt. A hosszúra nyúlt pert végül is a rekatolizált földesúr, Batthyány Ádám közbelépése döntötta el, aki az evangélikusok mellé állt, dacolva mindenféle törvényességgel. Úgy 1656-ban véglegesen is megszűnt létezni a martyánczi református eklézsia, prédikátori állásának betöltésére soha többé nem került sor. (Thury i.m. 316-327.) Quellen aus der Türkenzeit in der Großbibliothek der Transdanubischen reformierten Gemeinde in Pápa Die im Essay veröffentlichten 6 Quellen sind Andenken der Geschichte der türkische-ungarischen, beziehungsweise der türkisch-protestanten Kontakte. Der Schutzbrief des Almaser (heute Almásneszmély im Komitat Komárom) Predigers und Schulmeisters ist im Jahre 1655 in Esztergom dateiert worden. Über die Begünstigungen der Neubauern der im Laufe des Krieges zerstörten Siedlung Kocs (heute im Komitat Komárom) berichtet der Gutsherr Enyingi Török István, im Jahre 1612. Die renovierung des Hauses vom Papkeszer (Komitat Veszprém) Prediger genehmig der Beg von Székesfehérvár im Jahre 1650. Den Fall einer zur Türkin gewordenen Légráder Frau erörtert ein im Jahre 1654 entstandener Brief (geschict liches Komitat Zala, heute Jugoszlávia) Die letzten 2 Quellen liefern witere Angaben zur Diskussion der reformierten und der evangelischen Gemeinde in Martyáncz (später Mártonhely, Komitat Vas) aus dem Jahre 1652. Gy. P. Szabó H-1145 Budapest LakyA. u. 9.