Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

P. Szabó György: Török kori források a Dunántúli Református egyházkerület pápai Nagykönyvtárában

megyébe tartozott, utána a tatai egyházmegyébe, a régi egyházmegye földrajzilag nálunk maradt része ma is „komáromi" néven működik. (Kur Géza: A komáromi ref. egyházmegye. I. Komárom, 1937.90-92, 100-101. No 2. Adatok a felsődunamelléki református egyházkerület történetéhez. Komáromi Pál: ,,A Kocsi ref. ecclesianak története... 1724. (Részlet.) „... 1594-95-ben nagy török haddal feljővén Szidán basa Győr alá, megveszi azt, és ezt az egész vidéket, tüzzelvassal rontván iszonyú pusztaságra fordítja, úgyannyira, hogy az egész tartomány neveztetnék győri pusztának mind ez mai napig. Ebben a pusztában voltának ezek a helyek éppen 1611.es 1612. esztendőkig. De 1612. esztendőben osztán a gesztesi dominiumnak akkor beli örökös ura Enyingi Török István reformato-evangelicus nagyúr nyomán kezdette ezeket a helyket szállítani, a miképpen ezen boldog emlékezetű úrnak a megszállásrul adatott levelébül ki tetszik, amelyrül, hogy a posteritas is megemlékezzék, imé szorul szóra leírom. Ilyen renddel vagyon ezért a levél: „Mi Enyéngi Török István Hunyad vármegyének örökös főispánja, a felséges magyar királynak tanácsa és főkapitánnyá Pápán Adgyuk tudtára és emlékezetül mindeneknek akiknek illik, minthogy az elmúlt háborús időkben, a mi gesztesi várunkhoz tartozó jószágunk teljességgel elpusztult volt, mely puszta faluinkat akarjuk most megszállítani és építeni, ezért valakik reá akarnak szállani, adunk mindeneknek hat esztendeig való szabadságot, hogy szabadosok légyenek minden szolgálattul és adófizetéstül, eltelvén pedig a hat esztendő annak utánna esztendőnként summapénz fizetésben végeztünk vélek szolgálatyokért. Ennek bizonyságára adtuk a mi pecsétes levelünket, kezünk írása alatt. Datum in Arca nostra Papensi 27 die Április 1612. Stephanus Török de Enyéng. m.p." (L. S.) „Ez levélből világos dolog, hogy minek utánna ez a hely sokáig pusztán állott volna, annak utánna kezdették megszállani circiter 1612-dik esztendőben, úgy annyira, hogy már 1617-dik esztendőben derék lakóhely volt, mint az akkor írattatott régi urbariumbul kitetszik, mely a méltóságos grófoknál t.i. gróf Esterházy József és Ferencz ő excellentiájoknál tartatik és énnekem mutattatott amikor 1722-ben őexcellentiajuk ez dominiumban örökös urainak statuáltatták. Azutániul fogva azért t.i. a megszállástul fogva interruptio nélkül az helvetica confession levő reformata vallás gyakoroltatott ebben a kocsi helységben..." Közlésünk alapjául Thury Etele okiratmásolata szolgált. A Dunántúli Ref. egyházkerület Nagykönyvtárának Kézirattára, Pápa, Thury Etele kéziratos hagyatéka. 0.655. B. (levélmásolatok) VTI. 3.4 ff. Thury Etele feljegyzése kézirata végén jelzi az eredeti kézirat lelőhelyét „Tóth Ferencnek a Magyar Nemzeti Múzeumban, 1043. Quart. L. Hung, levő kéziratgyűjteményéből." 1. Komárom Pál (Komáromi István egykori győri református prédikátor, gályarab fia) 1683-ban Ácson született. Komáromban és Debrecenben tanult, ahol 1700. február 5-én subscribált. Már 1711 előtt lelkész Szomódon, de csak 1713-ban szentelték fel, s ez évben cserélte el lelkészi állását Kis Ári András kocsi lelkésszel. Győri lelkész 1732-1749 között. 1735. november 18-tól a tatai egyházmegye esperese, illetve 1736. május 1-től a dunántúli egyházkerület főjegyzője, püspökhelyettese. Az 1745. május 1 -re összehívott peremartoni püspökválasztó közgyűlésen a jelölt esperesek közül ő nyerte el a legtöbb szavazatot, ám korára való hivatkozással nem fogadja el a püspöki tisztet. A visszautasítás valódi oka azonban a győri gyülekezet magatartásában rejlett, amit határozatba is foglaltak, t.i., hogy „...a mi tőrös helyben levő Eccelesiánknak státusára és cirumstatiájára nézve ő kegyelmének itt maradását és lakhatását - noha ő kegyelmét igen érdemes és kedves Prédikátorának a szent ecclesia recognosallja, mindazonáltal in officio Superintendentis itt Győrben lakni nem approbálhatja és meg nem engedheti..." 1749. március 17-ig volt a győriek prédikátora, tehát az egyházközség árvaságra jutásáig. 1749. június elején a Torkos Jakab püspökhöz Pápára való utazása közben Takácsiban rosszul lett, s június 29-én Nemes Piriti Mihály házánál meghalt. Halálát és emlékezetes temetését a Takácsi Egyházközség Protokolluma is megörökítette. (Pataky László: A győri református egyház története. Bp., 1985.95-101,346.) Esperesi kanonika vizitációs naplóját (, A visitationak rendi mellyet szokott gyakorolni az ekklésiák visitátiójában Komáromi Pál a tatai Venerabilis Tractusnak Akkorbeli seniora Anno. 1736...") a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára őrzi Pápán. Fondszáma: 70 a. 80 ff. (a vizitációk leúrását az 1-31 ff. tartalmazza.) A címbe foglalta, hogy győri lelkészségének negyedik, valamint életének 54. esztendejében végezte az egyházlátogatásokat egyházmegyéjében. Ismerteti és közli Szabó György. Pápa, 1987. Sajtókész állapotban lévő, gépelt kézirat. 48 pp. 2. Kocs, helység Komárom (vár) megyében. 1736-igy a felsődunamelléki vagy samarjai egyházkerület része, majd annak a régi dunántúli református egyházkerülettel való egyesülése után a dunántúli egyházkerületé. A komáromi, majd a tatai egyházmegyéhez tartozott egyházigazgatásilag. A tatai egyházmegye egyébként 1652-ben