Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)
Szabó Csaba: Egyházi nemesek a középkorban (A tihanyi bencés apátság egyházi nemesei)
Mindezek alapján az a véleményünk, hogy a réteg elnevezéseit nem lehet elkülöníteni és okleveleket sem lehet megjelölni, hogy mikor fordul elő a vitatott név. A feltárt források kis száma miatt semmiképpen sem helyes pontos határok közé szorítani az új elnevezés megjelenését. Hiszen, mint azt látjuk, ha megjelenik az új név, a régi is vele él párhuzamosan. Az, hogy melyik név került az oklevélbe, függött annak írójától és környezetének szokásaitól. Hogy mégis megszűntek a korábban használt nevek, annak az lehet az oka, hogy más rétegekre is kezdték használni a jelölést, így vesztett súlyából. Sok segítséget jelent az elnevezések vizsgálata a réteg történetének feltárásában, eredetüket azonban nem tisztázza. A szakirodalomban is ez a probléma adta a legtöbb véleményt. Erdélyi László szabadnak tartja őket, bár szabadságukat nem a világi nemességhez méri. 20 Szekfű Gyula a lovas szolgáktól származtatja az egyházi nemeseket, és nem tartja szabad eredetűnek. Fekete Nagy Antal azt emeli ki^ hogy teljesen az egyház hatalma alá tartoztak. Személyük és földjük is ennek a hatalomnak volt alárendelve. Holub József feltételezi, hogy már I. István idejétől voltak az egyháznak szabad eredetű katonáskodó elemeik. 23 Bónis György is hasonlóan vélekedik, amikor kijelenti, hogy "...az egyházi nemesség alapjait Árpád-házi királyaink, sőt egyenesen Szent István vetették meg. 24 Lederer Emma, a saját lovakkal szolgálókban és a lovas jobbágyokban, az egykori szabadok utódaiban véli megtalálni. 25 Szűcs Jenő úgy véli, hogy az egyházi földesúr szolgálatában állt szabadokból alakult ki a lovas jobbágyok rétege. Igaz megjegyzi, hogy szabadságuk nagyon viszonylagos volt. 26 Bolla Ilona szerint a "liber jobagiok" egy része egyházi földesúrhoz csatlakozott közszabad lehetett. Azonban fontos, hogy amint az egyház kötelékébe léptek, szabadságuk átértékelődött. Csakis az egyház szabadjai lettek, "libertásuk kötött libertás volt", az egyház hatalma alatt érvényesült. 27 Borosy András, aki legutóbb foglalkozott a témával úgy látja, hogy az egyházi birtok harcos népeinek kialakulása már Szent István idejében megkezdődött. Eredetüket azonban nem szabadnak, vagy Bolla Ilonával egyetértve feltételesen szabadnak tartja. 28 Az eredettel kapcsolatos különböző nézetek tulajdonképpen a réteg kialakulásától éltek. Egy alkalommal a király hozott ítéletet a fehérvári prépost jobbágyainak ügyében. 29 A fehérvári prépost jobbágyainak a nemességről keletkezett vita "az elsők és a későbbi jobbágyok között". Ezért TV. Béla király 1269-ben azt az ítéletet hozta, hogy az elsőkkel legyenek egyenlők az utolsók. Ezeknek az "első, igazi, természetes jobbágyoknak" (primus, verus, naturalis) a száma, - a prépostok nemesítése miatt - egyre inkább növekedett. Az "elsők" pedig, nyilván jogaik féltése miatt ellenezték a "későbbiek" maguk közé emelését. Ezt a vitát zárta le a király 1269-ben. Az oklevél, hasonlóan TV. Béla 1267-ben kelt tihanyi rendeletéhez - melyről később lesz szó részletesen - egy folyamatról árulkodik; az egyházakban igencsak megszaporodott jobbágyok számának visszaszorításáról. Az egyházi nemesek jogállásának vizsgálatát megnehezíti, hogy a források közt ritkán találunk olyat, ami említené jogaikat, kötelezettségeiket. Ez tulajdonképpen érthető is, hiszen ebben a kétoldalú szerződésben mindkét fél tisztában volt lehetőségeivel. Az a tény pedig, hogy több forrásból kell Összeszedni a jogokat, kötelezettségeket, pontatlanná teszi a réteg jogállásáról alkotott képet. Ugyanis az a jog, amit a XI. században kaptak, tovább élhetett a századokon át, de amit akár egy XVI. századi forrásból tudunk kideríteni, nem biztos, hogy a XI. 4 századig viszszanylik, de az sem, hogy a XVI. században keletkezett. így aztán hasonlóan a nevek keletkezéséről és alakulásáról írottakhoz, azt a véleményt fogadhatjuk el, hogy kellő feltárt forrás hiányában nem lehet bizonyítani egy-egy jog keletkezésének idejét. Ezért arra vállalkozunk, hogy a lehető legalaposabban (a vizsgált forrásokból) összeszedjük az egyházi nemesek legáltalánosabb jogait és kötelezettségeit. A teljesség igényétől azért is el kell tekintenünk, mert biztos, hogy a levéltárakban és az át nem nézett forráskiadványokban számos olyan oklevél található, ami újabb eredményt hozhat a kérdésben. A leglényegesebb kérdés, jogállásuk alapja: - a föld. Először is azokat az okleveleket kell megvizsgálni, melyek nemes, egyházi szolgálat vállalását tartalmazzák. Ezek az oklevelek többnyire királyi jóváhagyással lettek kiadva. Ez természetes is. Hiszen az egyházi szolgává lett királyi nemes birtokai, magtalan halála, vagy hűtlensége folytán nem a királyra, hanem az egyházra szálltak. Az üyen szerződéseket felfoghatjuk királyi adományként is. Tárgyuk szempontjából a lényeges az, hogy ezek a nemesek fölajánlották magukat és birtokaikat az egyháznak, és ezért cserébe az illető egyház védelmet nyújtott számukra. 30 A források tanulsága szerint, az egyház kötelékébe egyrészt azok a nemesek léptek, akik nem reméltek örököst. 31 így tulajdonképpen adományt tettek az egyház számára, a király jóváhagyásával. Másrészt, azok a nemesek álltak a prédiálisok közé, még jogaik részleges feladása révén is, akik rászorultak az egyház védelmére. 32 Az ilyen szerződést azonban elvileg fel lehetett bontani, bármelyik fél részéről. 33 Éppen ellenkező lehetőségeik voltak azoknak az egyházi nemeseknek, akiket az alávetett, condicionarius népek közül emelt fel az apát, vagy az egyházi földesúr. Ok mindenféle birtok, vagyon nélkül, csakis szolgálataikért kapták meg a rangot, és az ezzel járó földet. Az egyházi nemest tehát a föld kötötte, amit azért kapott, hogy cserébe szolgálja urát. Ha pedig a kívánt szolgálatot nem teljesítette, elvesztette földjét és rangját. 34 Nézzük most már konkrétan az egyházi nemesek kiváltságait és kötelezettségeit.
