Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

Tamási Judit: Népies kályhacsempék a nagyvázsonyi Kinizsi-várból

helynek Veszprém megyében kellett működnie, mégpedig az egyiknek Sümeg közelében. Ugyanő 1972. 274. 174. Holl-Parádi 107-108. 175. Schallaburg 595. 176. Oláh János: Balaton meUyéki tudósítások barátságos Levelekben. Tudományos Gyűjtemény XVIII (1834) 3 81. L. továbbá: Vajkai Aurél: A Bakony néprajza. Gondolat. Bp., 1959. 64, 88.; Ugyanő: Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza. Akadémiai. Bp., 1959. 293. (27. jegyzet). 177. Németh 186-193.; Néprajzi Lexikon 9. 178. Ilon-Sabján 63-66. 179. Uo. 64. 180. Méri 1957. 196-201.; Ugyanő 1960. 340-355. 181. Kozák Károly 1963. 145-148.,' Ugyanő: Középkori váraink feltárása. Középkori régészeti tudományos ülésszak. 1970. december 8-10. Régészeti Füzetek Ser. II. No. 14. Bp., 1971. 101.; Ugyanő 1972. 274, 286. (8. jegyzet), de vö.: uo. 275., ahol a 16. század 1. harmadát is lehetségesnek tartja. 182. Ilon-Sabján 42-44. Pusztulásuk legvalószínűbb oka az 1529. évi Bécs elleni török hadjárat lehetett. 183. A kétségtelenül az udvari művészetből eredő motívumoknak a „népies" műhelyekbe való eljutásához idő keUett (1. a többszörös másolást például a két címert tartó angyalalakos csempék esetében!), csak azt nem tudjuk, mennyi. Éppen ezért az udvari művészetnek a népies csempéken megjelenő elemei datálásra csak komoly fenntartásokkal használhatók fel. 184. Balassa M. Iván: A parasztház évszázadai. A magyar lakóház középkori fejlődésének vázlata. Békéscsaba, 1985. passim: Barabás-Gilyén 90 91, 166, 169. 185. Vándor 14. 186. Ilon 23. 187. Vándor 14. 188. Éri 93. (22. jegyzet); MRT. 2. 136. 189. Kovalovszki 237,245. 190. Vö.: Ilon-Sabján 67. Rövidítések: BTM = Budapesti Történeti Múzeum MNM = Magyar Nemzeti Múzeum VBM = Veszprémi Bakonyi Múzeum VOLKSTÜMLICHE OFENKACHELN AUS DER KINIZSI-BURG VON NAGYVÁZSONY NEUERE ANGABEN ZU DER TÄTIGKEIT DER TRANSDANUBISCHEN VOLKSTÜMLICHEN KACHELWERKSTÄTTEN In der vorUegenden Arbeit wird erzielt, im Anschluß an die DarsteUung der sog. völkstümhchen Ofenkacheln aus der spätmittelalterhchen Adelsburg zu Nagyvázsony unsere bisherigen Kenntnisse über die Werkstattbeziehungen, Verbreitung und Datierung der transdanubischen Gruppe von völkstümhchen Ofenkacheln zu vermehren. Beschreibung der Kacheln Die behandelte Kachelgruppe ist größtenteils aus grob geschlämmtem, mit Kieseln gemagertem Ton gefertigt, grau, rot oder braun gebrannt und ausnahmslos unglasiert. Die hierhergehörigen zum Teü unrekonstruierbaren, zum Teü aufgrund der Analogien rekonstruierten, mindestens 24 Kacheltypen sind an den Abbüdungen 1-11 zu sehen.